A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

megye, másfélmillió hold. Nekünk 800 ezer holdnyi terület benn van, de ez csak 60%-a, annak ellenére, hogy kétszer akkora, mint Győr megye. A 60% ellenére nekünk még kinn van 400 ezer holdunk, ami ugyancsak akkora, mint egy kisebb megye. Van akkora járásunk — elnézést, azt hiszem, nem haragszanak meg a megyetitkár elvtársak —, mint például Komárom megye. Úgy látjuk a dolgot, hogy a kinn levő 380 ezer kh földterület közül 120 ezer, ami szántóterület. Ezt szeretnénk ez évben bevinni mezőgazdasági tsz-be. Kb. 200 ezer holdnyi a homokos terület. Tehát ebből is van bőven. Kb. kinn marad nekünk 60 ezer hold szőlő. Szeretném, ha ezt a problémát azért jobban megvizsgálnák az illetékesek. Igaz, hogy a homok nagy gondot jelent. De a homok részben áldás máris, és azzá tehető. Nálunk a szántó több mint fele homok. Rendkívül jó dolog az, hogy amíg a föld aranykorona értéke az országosnál ugyan rosszabb 24%-kal, [ha] a termelési értéket nézzük, az országosnál rosszabb területek ellenére 24%-kal több termelési értéket állítunk elő, mint az országos átlag. Miből? Mert van párezer hold gyümölcsösünk, 30 ezer hold zöldségünk, és másodikak vagyunk gyümölcstermelésben. 10 millió darab gyümölcsfa ott van. Ami az átszervezést illeti. Nem a szántóföldi terület jelent különös gondot. Ez a szokásos problémákat adja. Törekedtünk előreláthatóan a homoki problémákat megoldani, mert tudtuk, hogy egyszer elkövetkezik ez az időszak. Próbáltunk felkészülni gépekben, másban. Ami a szőlőt illeti, nekünk az a véleményünk, hogy a tsz-ekben meg lehet munkálni a szőlőt, de mindenekelőtt azt szeretném hozzátenni: nagyon rossz néven vesszük, hogy egy helytelen szemlélet alakult ki a magyar szőlő- és gyümölcstermelést illetően. Akkor, amikor van nekünk 320 ezer hold szőlőnk. De nem vesszük észre, és bocsánat, egyes elvtársak nem esnek hasra attól, hogy ennek a szőlőnek több mint fele sík területen van és 30%-a pedig egy megyében van. Mert akkor rájönnének arra, hogy lényeges differencia van a síkvidéki szőlők, a dombvidéki és a hegyvidéki szőlők között. Mert nálunk egyszerűbb. Feleannyi a termelési költség, feleannyi a megmunkálási költség, nem igaz az, hogy nem lehet gépesíteni. Igazán bebizonyítottuk, hogy a gépesítésnek, mechanizálásnak igazán sokféle lehetősége van. De sajnos ezt nem veszik figyelembe, hanem a darab-darab elvet vallják, és az ember majd leesik a székről, vigyáznak, hogy a két megye ne haragudjon meg. Nem hozzánk adják, ahol gyorsan megtérülne a beruházás, és a homokot, a szűzföldjeinket hasznosítanánk, hanem elhalmozzák a dombvidékeket szőlővel. Én ezt nem tudom megérteni. Nehogy félreértés legyen, nem megyei sovinizmus beszél belőlem. Fel lehet úgy is vetni a dolgokat, jó, ennyi homok — jónapot —, foglalkozzunk a többivel. Gondolom, ezeket a dolgokat meg kellene vizsgálni. Mégis izgalmas dolog, hogy a borfelvásárlásnak 51%-a Bács megyéből való, az exportnak is 42-50%-át a megye adja. Mégis izgalmas dolog, hogy sárfehér szőlő egyszer exportszőlő, máskor pedig a sárfehér borért ugyanannyit kapok, ami duplán terem, mint a balatonmelléki borokért.

50 Ezt nem a megyének kell kibogarászni. És a homokot lehet áldássá tenni, és meg is lehet csinálni. Egyetértek versenytársammal, Benkei elvtárssal, már tudniillik abban vagyunk versenytársak, hogy a beruházásokban mi vagyunk az utolsók, 18., 19. helyen. Nekik is megvan a homokuk, de az más jellegű. Egyszer ki kellene dolgozni. A GB-nak van is erre döntése.

51 Bocsánat, hát miért nem csinálja meg az illetékes szerv? Mi termelési értékben egyébként Békés megyével versenyzünk. Nekünk van a legnagyobb termelési értékünk, azzal, hogyha nálunk beválik a szőlő, gyümölcs, akkor 796