A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Állatforgalminak

48 a terve 140 ezer sertés, tehát 50 ezerrel kevesebb. Mi a helyzet? Eddig 148 ezer sertés van lekötve. Körülbelül ebből 10 ezer át fog húzódni a jövő esztendőre, tehát fel kellene vásárolni 1500 darab sertést, és akkor teljesítenénk ezt a 140 ezer darabot. Elvtársak! Nagyon nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy a PB kinyilatkoztatta: én vagyok az első számú felvásárló a megyében. Ertem, miről van szó, csinálom. De nagyon kérném a Központi Bizottságot, mondja meg az Allatforgalmi vezetőjének, meg azoknak, akik ezért kapják a fizetést, hogy most már ők is, az Allatforgalmi vezetője legyen az első számú felvásárló. Amellett én még felelősséggel fogom csinálni ezeket a dolgokat. Nehéz helyzetünk van. Megtartjuk az aktívát a pártvonalon, a tanácsvonalon harcolunk a 198 ezer darabért. Mi is tudjuk, hogy sajnos közrejátszott az időjárás, és kevesebb lesz. Körülbelül a tavalyi tervet tudjuk teljesíteni. Ugyanakkor megnyugtat bennünket, hogy nem lehet többet, és így csak 140 ezer darabot vásárolok föl. Nekünk megvannak a mérlegeink, és tudjuk, hogy 20-25 ezer darab hízott sertés kinn van a parasztoknál. És akkor „etetnek" bennünket — bocsánat a kifejezésért —, hogy ő nem tud szervezni, mert jön a bányász, meg emez, meg amaz, és a paraszttal leszerződik 20 forintos áron. Hát ilyen is van. De ilyen volt és lesz is a jövőben is, hogy a rokonok megegyeznek. De nagyon örülnénk annak, egyébként megmondtuk világosan, hogy én ezért a munkáért, még ha megkapják az élüzem címet is, én ezért a munkáért nem fogom kitüntetni őket. Félreértés ne essék, elvtársak, azt hiszem, hogy értik, miről van szó. Azon vagyunk, hogy a népgazdaság célkitűzését megvalósítsuk. Nem szeretnénk, ha ebből rossz érzés támadna, és esetleg a megye ennek bizonyos hátrányát érezné. Mert ilyen dolgok is vannak. Egyébként mi el fogjuk mondani a KB-nak is, Kádár elvtársnak is, a Titkárságnak is, hogy itt rendet kell csinálni. A gabonával kapcsolatosan: vannak olyan visszás dolgok, más a tervszám a tmv-nél,

49 ami náluk harmadik, negyedik negyedév, az nálunk első és második negyedév, és a jövő esztendő első, második negyedéve az nálunk harmadik, negyedik negyedév. Egyébként itt sem egyeznek az OT, meg a vállalati tervek. Nem akarom részletezni, mert ez időt vesz igénybe. A dolog lényege, hogy a harmadik, negyedik negyedévben, karácsony után gabonát felvásárolni minimálisan lehet. Világos, hogy a dolgozó paraszt megadja az államnak azt, ami jár, valamit tartalékol, de hogy meg ne dohosodjon, hát elfolyik valahogy. Ebben az évben, az első félévben 25 vagon gabonát tudtunk felvásárolni. De mivel a vállalati tervek fel vannak bontva, ezt a harmadik negyedévit, az ő számításuk szerint az első félévit, 107%-ra teljesítettük. De sajnos csak 3-3,5 ezer vagon, és nem az 5900 vagon, amit a Kovács elvtárs itt tőlem számon fog kérni. Nem jó dolog ez, mert úgy tapasztaljuk, ahogy megcsináltuk a mérlegünket, kb. 1200 vagon kenyérgabona még kinn van a parasztoknál. Sajnos az 5900 vagont nem tudjuk teljesíteni, azt mi is látjuk, mert az időjárás nagyon közrejátszott. De hogy nem állhatunk meg ennél a dolognál, az biztos. 107%-ra teljesítettük a tervet, meg fogják kapni a prémiumot, céljutalmat, egyebet. Ez így nem jó dolog. Nem beszélve arról, hogy manapság a felvásárlás mind könnyebb lesz, mert 1/3-ad területről a tsz 2/3-ad mennyiséget adott. Sajnos az egyéni parasztok nagyon-nagyon keveset adtak. Valakinek utána kellene járni, mert hogyha nagyon szorít a helyzet, világos, hogy a pártapparátus rákapcsol. De hogyha nekünk egy népes, fizetett gazdasági felvásárló szervünk van, akkor kérjük, hogy teljesítsék a dolgukat, mert helyesen a párt azt mondja: 794