A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Nagyon egyetértek a kongresszus megfogalmazásával, amikor a kongresszus abban döntött, hogy a pártmunka középpontjába kell állítani a gazdasági kérdések megoldását. Nagyon örültem a legutóbbi PB határozatnak is, amikor az ipar vonatkozásában ezt erőteljesen hangsúlyozta. Ez kulcskérdés. Nekem az a véleményem, napjainkban nem is a politikai tevékenységgel van itt probléma. Nem is általában azzal, hogy a szövetkezeti tagság nem értené és nem értene egyet a párt politikájával. Ezzel egyetért. De komoly problémák adódnak abból, hogy hiába fejtem én ki mint párttitkár a párt elveit, hiába érti meg az a tsz-tag is, hogy helyes a párt elve, de ha elmarad az üzemszervezési rész, a gazdaságszervező munka, hogy ha mulasztunk a termelési idényszakban, akkor a termelési év végén a termelési ciklus végén nincs kenyérgabona, nincs ez, nincs amaz, jöhet a nagy önkritika. Ez így nem jó, ezért én azt javasolnám, hogy javaslatunkba is vegyük be a 10. oldalon, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdításának fontos feladata a politikai munka színvonalának állandó emelése, de a gazdaságvezetés, az üzemszervezési kérdésekkel való foglalkozás is. Ezt meg kell csinálni. Mi lenne az üzemekkel akkor, ha ilyen szervezettség lenne, mint a mezőgazdaságban? Állítom, hogy viszszakerülnénk a manufaktúrába, és ilyen gondjaink lennének. Ez így képtelenség. Sajnos az a problémánk, hogy általánosságban sokat politizálunk. Kell is, nehogy félreértés essék. De én elsődlegesnek tartom — ha szabad így fogalmazni —, oldjuk meg mindazokat a dolgokat...

45 (rossz a szalag), ami a gazdálkodáshoz kell. Hiába, nagyüzemben rábeszéléssel nem lehet megoldani a dolgokat. Talán az állami gazdaságokbanjobb a politikai munka? Bizonyos értelemben igen. De mi ott a lényeg? Jó a vezetés, és megkapja mindazt az állami támogatást, ami kell beruházásban, gépben, egyébben. A nagyüzemnek megvannak a maga kritériumai. Ha bizonyos termelési időszakban nem végezzük el azt a munkát, amit kell, azt a munkát behozni nem lehet. Az üzemben még csak igen, úgy, hogy a következő hónapban ráhajtanak. A mezőgazdaságban ezt nem lehet kívánni. Nagyon kérném, hogy ilyen jelleggel módosítsuk a szöveget. A vezetéssel összefüggő szubjektív problémák közül egynéhányat. Természetesen tudnánk sokról beszélni. Ahhoz, hogy tervszerű legyen a vezetés, ahhoz az állami vezetés szerkezetét is, egyes szervek munkamódszerét is változtatni kell, mert különben eléggé meddő lesz a pártpolitikai munka, és el fog szakadni a politikai munka tevékenységétől. Megfelelő szervezettséggel kell irányítani a mezőgazdasági termelést. Meg kell tervezni azt, hogy egységnyi területről az év végén mit adunk a népgazdaság felé. Figyelembe vesszük a kongresszus határozatait, megvan a párthatározatoknak ezzel kapcsolatos célkitűzései is. [sic!] Ilyen irányban neveljük az elvtársakat is. Terveinket lebontottuk községeinkre is. Meggyőződésünk, hogy tervszerűen vezetni nem lehet csak úgy, hogy községeinknek megmondjuk: nekik az adott területen, egységnyi területen, ha fejlődni akarnak, akkor miből, mennyit kell termelniök. Azt is meg kell mondani, hogy tőlük mit várunk. Ha ezt nem tudja a községi párttitkár vagy a községi tanácselnök, akkor nem beszélhetünk tervszerű, szocialista vezetésről. Ez az én meggyőződésem. Sajnos számos szervünk ezzel nem ért egyet. Azt mondják, hogy a Bács megyeiek vissza akarnak térni a begyűjtésre. Nekem az a véleményem, hogy nem fogunk visszakerülni a begyűjtésre, egyszerűen azért nem, mert abban az időben rossz volt a gazdaságpolitikánk, most pedig jó a gazdaságpolitikánk. És ez lényeges különbség. Nem akarunk adminisztratív intézkedést, de igényt tartunk arra, hogy közgazdasági szemlélettel gondolkozzanak az emberek, nézzék a maguk területét. Azt 792