A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

emberek és vezetők között. Én azt gondolom, hogy a legnagyobb tartalékunk ebben rejlik. Az anyagi érdekeltség körüli vitánál is lehetett ezt látni. Látni lehetett, hogy azoknál a szövetkezeteknél, ahol a vezetés szilárd, egészséges, ott az anyagi érdekeltség a közöst összehozza. Ahol nem szilárd a vezetés, ott az anyagi érdekeltség a közöst viszi szét. Jellemző, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol az „én" külön van a szövetkezettől, ott a szövetkezetek rosszak. Azokban, ahol az „én" úgy merül fel, hogy a szövetkezetek is erősödjenek, a közös is erősödjék, azok a szövetkezetek jók. Erre jellemző: van nekünk egy szövetkezetünk Golyván,

42 ott — én állítom — ha bármilyen módszerekkel kérdezgetném a parasztasszonyokat, hogy jó-e nekik a szövetkezet, jó-e az a módszer, amivel munkájukat megfizetik, biztosan azt mondanák, hogy jó, mert ott a vezetés is jó. Ebben a szövetkezetben előre meg tudják mondani, hogy 40 forint lesz a munkaegység, és ha esik, ha fuj, ha szárazság vagy sok eső van, azért az a 40 forint nagyjából megvan, mert okosan, értelmesen gazdálkodnak. Van ugyanakkor mellette egy szövetkezet, amelyik ugyancsak most alakult, ott nem gondolnak a közösre, csak széthúzzák. Van, amikor 70 forint munkaegységet osztanak, van, amikor csak 30-at. Ennél a szövetkezetnél is arra kellene venni az irányt, hogy feltárják a belső tartalékokat. Jellemző, hogy a beruházások még ma is szétszórtak, a mezőgazdaságban talán a legszétszórtabbak. Azt lehetne mondani, hogy a mezőgazdasági szakembereknél van szerintem a legnagyobb konzervativizmus az új iránt, pl. az építkezések vonalán. Nem tudunk épületeket adni a mezőgazdaságnak akkor, ha a mezőgazdasági szakemberek ezt nem igénylik. Össze kellett hívnom az építő és tervező embereket, és ott együtt spekuláltunk, hogy melyik istálló felelne meg a legjobban, legolcsóbban stb. Szerintem helytelen, hogy még merevek vagyunk a helyi építő kezdeményezéssel szemben. A megyei pártbizottság ellenőrzésével, a tanácsok ellenőrzésével itt is bátrabban lehetne engedni az embereket dolgozni. Szerintem sok-sok helyi erő van a tartalékban, amit fel lehet tárni viszonylag kevesebb költséggel, és a mezőgazdaság rendelkezésére lehetne bocsátani. A mezőgazdasági állattartásban számtalan új módszer honosodott meg. Jártunk a Szovjetunióban, láttunk kiállításokon, különböző más alkalmakkor, nem is sok pénzzel létrehozható dolgokat. Ilyenek akadnak nálunk is, és mégis olyan nehezen terjednek el, hogy az embernek szinte vért kell izzadnia, hogy előre tudjunk menni. Baranya megyében, amely az ország déli részén van, küzdeni kellett azért, hogy pl. vessünk olasz búzát. Délen, az ország legdélibb részén hónapokba tellett, míg megérttettük egyik-másik elvtárssal, hogy az olasz búza jó, és nem lesz vele probléma. Azt gondolom, hogy ez nekünk a legfőbb tartalékunk, és ezt a konzervativizmust, ami egyes szakembereknél még megvan, le kell küzdeni. Szerintem kellenének szemléltető filmek, kisfilmek arról, hogyan néz ki egy korszerű gazdaság. Nekem az a véleményem, hogy az ilyen tartalékokat nagyon gyorsan fel kellene tárnunk. Tényleg keressük a lehetőséget, és ha megtaláljuk, akkor a beruházásokból sokkal nagyobb hányadot térítünk meg és gyorsabban. A felvásárlással kapcsolatban: ezen a téren is nagyon sok nehézségekkel kell megbirkóznunk. Véleményem szerint alapvető ok a politikai munka hiánya. De emellett ebben az egész felvásárlásban van módszerbeli hiba is. Nem elég tervszerű a munka. Erre csak egy példát szeretnék megemlíteni. Minden termelőszövet789