A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
mert úgy se olyan nagy a termésátlagunk a homokban, ha ezt bevezetjük, akkor még jobban vissza fogunk esni. Még egy problémát vetnék fel, ez a vesszőparipám, mindenütt el szoktam mondani, megint elmondom. Ez pedig a burgonyának a kérdése. Az elmúlt évben 93 ezer hold volt a vetésterület. Ezt nem tudtuk megoldani, mivel a fejlesztéssel az egyéni parasztok kevesebbet vetettek el a kenyérgabona vetésterület növekedése miatt... 39 Mi azt mondjuk, hogy a burgonyával visszamegyünk az eredeti területre, 8384 ezer holdra. Ez csökkentett terület, és a csökkentett területen nekünk az egy holdra eső termésátlagot kell növelnünk. Ez pedig másképp nem megy, elvtársak, szeretném megmondani, nekünk műtrágya kell, műtrágya és gép. Tényleg a burgonya a kenyérgabona után a másodrendű eledel, [sic!] akkor szenteljünk neki annyit, amennyi szükséges. Véleményem szerint megéri ez, hogy kisebb területen is elérjük azt, ami 93 ezer holdon termett. Ha szükséges, én nagyon szívesen elküldöm a központ részére a műtrágya igényünket (derültség), és szeretnénk, ha tényleg ezen a területen előrehaladnánk, a burgonyatermesztésben. EGRI GYULA 40 elvtárs: (Érthetetlen) ... 41 perspektívában vetném fel a jövőt illetően. Mivel hozzáfogunk az ősszel újra szervezni, azt gondolom, jó volna nekünk már előre számításba venni, hogy ezeken a szőlőterületeken milyen alapvető beruházásokat kell végrehajtani. Mi, ha oltványt akarunk termelni - és most nem a bor mellett beszélek, hanem a csemegeszőlő mellett, mert mi évente kb. 12001300, jó termés esetén 1500 vagon csemegeszőlőt adunk el. Gondolom, ezt meg kellene a jövőben is termelni. De ehhez már viszont, miután átvittük ezeket a szőlős községeket is, már jó előre kellene ezen gondolkozni. Itt a Földművelésügyi Minisztériumban is, nekünk is, hogy ezt a dolgot hogyan oldjuk meg. A második ilyen probléma — nem most mondom, hanem szintén a jövőt illetően —, azon is kellene nekünk gondolkodni, hogy az öntözést, a mezőgazdaság belterjességét a jövőben hogyan oldjuk meg. (Továbbiakban érthetetlen.) Nem lehet lényegtelen kérdés, hiszen mi kiadtuk a jelszót, hogy minden háztájiban termeljenek egy árusertést az államnak. Hozzátettük azt is, hogy az államnak, az állam útján értékesítse. Én nagyon helyeslem azt az eljárást is, hogy a szövetkezet adja ki bérbe háztájiba az állatot, mert a háztáji rendelkezik megfelelő objektumokkal, és fel tudja nevelni az állatokat. Ezekre az átmeneti gazdasági intézkedésekre szükség van, csak itt helyes elvi alapon kell haladni, mert itt azután tényleg a legváltozatosabb variációk vetődhetnek fel a termelőszövetkezeteknél. Ezt mindig konkrétan tanulmányozni kell, és úgy kell dönteni, hogy mit engedünk meg és mit nem. Még annyit szeretnék mondani, szó esett a termelőszövetkezetek megszilárdításáról, azok eredményeiről, a jelentésben is alá van húzva. A mi egy éves tapasztalatunk — illetve közel két éves tapasztalatunk — arra mutat, hogy a mezőgazdaságban abból az összegből, amit mi abba beruháztunk, sokkal többet hozhatunk ki, ha jobb volna a vezetés. Magyarul mondva, nem is tudom, hogy hányszorta több tartalékunk van a mezőgazdaságban, mint amennyire építünk. A szövetkezetek persze nem mind egyformák, de azért az jellemző, hogy ugyanazon a területen van kiváló szövetkezetünk, nem is egy, és ugyanazon a helyen van rossz is. Az adottságok lényegében ugyanazok, de a szubjektív körülmények mások, és ebben a politikai kérdésben, a közöshöz való viszonyban stb. van a különbség az 788
