A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ezeket az embereket, mert joggal eddig a szervezésnél mindig felvetődött, hogy a homokot nem bántani, a rossz területet hagyjuk hátrább. Es most felvetődik a kérdés, nyilván, aki hátramarad, az nem fog olyan segítséget kapni, mint aki előrehalad. Úgy gondolom, itten így is van, ha általában nézzük a dolgot. Véleményem szerint differenciálni kellene és ezekre a területekre, mivel tényleg szegénység honol, és közismert, hogy Szabolcs megye sosem volt egy gazdag megye. S ilyen szempontból, ezekkel külön foglalkozzunk és teremtsük meg azoknak az embereknek azt a jólétet, hogy gyorsan utol tudják érni azokat, akik előbb indultak ugyan, de jó területen és jó földön gazdálkodnak. Nagyon meghálálja nekünk ezt az ott dolgozó nép, véleményem szerint azok az emberek becsületesen dolgoznak éjt nappallá téve, de sajnos az adottságokhoz mérten többet nem bírnak termelni, és miránk várnak, hogy tényleg majd egyszer kisegítjük őket. Azért vetném fel, ha mód és lehetőség van rá, hogy egy év múlva visszatérjünk arra, hogy homoki területen is átbillenjünk teljes egészében, akkor ebben az évben, helyesebben a következő évben ne foglalkozzunk a szakcsoporttal és társulással, mert belső feszültséget okoz a fejlődésnél, másrészt pedig felesleges az erőt rápazarolni és ráfordítani. Ez volna az egyik probléma, amit felvetettem. A másik, amivel foglalkozik az előterjesztés, az őszi kezdés kérdése. Megjártuk ezt az utat is, megjegyzem, nagyon keserves tapasztalataink vannak. Vért kell izzadni mellette valósággal. Kétszer kell szervezni, egyszer most tavasszal, másodszor pedig ősszel újra kell szervezni. Én ellene vagyok ennek. Nem javaslom, hogy vegyük be a határozati javaslatba, hogy engedjük meg az őszi kezdést. Véleményem szerint az a helyes, jól járható út, amit tavaly is csináltunk, amit átvittünk, az tavasszal kezdje meg a munkáját. Kezdje meg a munkáját, könnyebb a megyei vezetésnek is, és könnyebb a dolgozó parasztnak is. Azért is vetném fel, hogy így hajtsuk végre a továbbfejlesztést, mert ha az őszi kezdést megengedjük, akkor azokban a községekben, ahol őszi kezdést engedélyezünk, akkor eleve le kell mondanunk arról, hogy onnét egy dkg termést is kihozzunk a községből. Azt már a dolgozó paraszt tudja, hogy nekem ősszel — amikor megkezdődik a közös munkám — ebben az évben, amit termelek, azt én betartalékolom magamnak, mert arra nekem szükségem lesz, lehet, hogy egy év múlva nem lesz kenyerem a tsz-ben. Feszítőerőként hat szintén ez, és ugyancsak egy területen történik a szervezés, az egyik községben csak ősszel fognak kezdeni, akkor nem lehet megállapítani a hullámot, minden község fog jelentkezni, kérem, ha ott lehet, akkor mi is csak ősszel fogunk kezdeni. Véleményem szerint, amit megszervezünk, kezdjük meg azonnal a munkát. Ez a jó, eddig ez vált be nálunk, én javaslom, talán az őszi kezdéstől tekintsen el a Központi Bizottság. Felveti az előterjesztés az új tsz-ek számára adódó kedvezmények megvonását. Azt javasolnám, ezt meg kellene gondolni. (Kádár elvtárs: Semmit sem vonunk meg, csak kevesebbet adunk!) Inkább csökkenteni a már meglévő erősebb termelőszövetkezeteinknél bizonyos kedvezményeket, és az új tsz-eket ilyen irányban segíteni, főképp a gép és a műtrágya kérdésében. Mind a kettő alapvető kérdés az első indulási évnél, a gazdasági év megindulásánál jelentősen esik latba, és inkább meg lehetne nézni a régieknél valamilyen kedvezménynek a megvonását, vagy helyesebben a csökkentését. Ami a gyenge tsz-eket illeti. Egy példán keresztül szeretném megmutatni. Nagyon kell vigyázni nekünk a gyenge termelőszövetkezeteknél azért is, mert ebben az évben — ahogy Kádár elvtárs is mondotta — az anyagi érdekeltség 785