A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

most vívódom önmagamban. Amit itt Kádár elvtárs elmondott, az így áll tényleg országos szempontból, egyetértek vele teljes egészében. Azonban felvetődnek problémák, amit én el akartam beszélni az előterjesztéssel kapcsolatban. (Kádár elvtárs: Csak nyugodtan vesse fel!) El is mondom, mert sokat foglalkoztatott. Az egyik ilyen probléma a továbbhaladás. Egyetértek azzal, amit a Politikai Bizottság javasol a Központi Bizottság felé, hogy tovább kell lépnünk. Tovább kell lépnünk, mert ha nem megyünk előre, feszítő erőként hat egyrészt a meglévő termelőszövetkezetek belső életében, másrészt népgazdasági szempontból is gazdasági vonatkozásban. Azzal is egyetértek, hogy most az előrehaladásnál a jobb minőségi területeken lépünk nagyokat, és mellette a szőlő terület és a gyengébb minőségű területeken más formában haladjunk. No, a gyengébb területeket vetném én fel. Itt az előterjesztés is javasolja az I. típusnak a kérdését. Szabolcs megye tudvalevőleg homokos terület, tehát bennünket nagyon érint ez a kérdés. Mi történhet? Van nekünk jó területünk is, ahol előre kell haladni, de jelentős terület van, ami homok. Ez igen nagy problémát okoz nekünk. Itt vetődik fel, hogy mi történik a homokkal? Ezzel szeretnék egy kicsit foglalkozni. A homok kérdése egyrészt jó, egyrészt nagyon nehéz, [sic!] Lényegében a homokon élnek a legszegényebb emberek. Ezeknek az embereknek a kiemelése a szegénységből másképpen nem képzelhető el, csak ha itt is áttérünk a nagyüzemi gazdálkodásra, és megfelelő agrotechnikával, műtrágyával biztosítjuk a gyorsabb ütemű fejlődést. Felvetődik az ütem, vajon mikor fogunk teljes egészében a homokterületeken is átlépni? [sic!] Egy év múlva! Ha igen, akkor azt mondanám, hogy felesleges nekünk arra az egy évre társulásokat és szakcsoportokat hoznunk létre a homokon. Azért is, mert paralel vele a jó területet is szervezni kell, és ez feszítő erőként fog hatni. Két község egymás mellett van, az egyikben termelőszövetkezet lesz, a másikban I. típusú csoport lesz. Ez olyan feszítő erőt fog okozni, hogy igen megnehezíti a megyei elvtársak munkáját. Viszont azt is látnunk kell, hogy Magyarországon ma minden talpalatnyi föld meg van művelve, szűz terület egyedül a homok, ezt szeretném megmondani. A homok, amelyikhez ha mi hozzányúlunk, és tényleg megfelelő módon segítjük a homoki gazdálkodást, a termésátlagot hatványozni tudjuk. Ezt példával szeretném bizonyítani. A legsivóbb futóhomok dombtetőn egyszerű agrotechnikával — ami 18 év óta se szerves-, se műtrágyát nem kapott — kisebb parcellát csináltunk burgonyából, kukoricából és rozsból. A rozsnak adtunk 2 q műtrágyát holdanként, semmi mást nem kapott. Azelőtt 2 1/2 q volt az átlagtermés, árugabonát nem tudtak rajta termelni. Annak a parasztnak, akinek 20 hold földje van, az szegény, s azt termeli meg, ami épp a családjának a szükséglete. A 2 q műtrágya hozzáadásával 12 q rozsot szedtünk le. Semmi mást nem kapott, csak műtrágyát. A burgonyatáblán, amihez adtunk 4 q műtrágyát, tisztán 80 q burgonyát szedtünk le, azelőtt 15 q-át szedtünk fel a földből. A vetőmagot alig adta vissza. Kukoricából szintén 4 q műtrágya hozzáadásával 32 q csöveskukoricát szedtünk le. A dolgozó parasztok odajárnak csodájára, tényleg azt mondták, a kommunistákat még az isten is segíti, mert lám nekik sikerült, nekünk nem sikerült. Ez veti fel bennem a gondolatot, meddig hagyhatjuk mi ezt a homokterületet, és meddig engedjük ott a dolgozókat tényleg ilyen szegénységben? Véleményem szerint, ha ebben az évben nem nyúlunk hozzá a homokhoz, de a következő évben nekünk helyes gazdálkodással — értve alatta a műtrágya-ellátottságot és nálunk is a megyén belül a zöldtrágya kérdését — meg kell oldanunk, és ki kell emelnünk 784