A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hát azért ahhoz is egy kicsit közelebb kell már jutni elvégre is, és közelebb is fogunk jutni, s politikailag erősödik a rendszer. Hát a párt tekintélye növekszik, a kormány autoritása, a rendszer tekintélye az összes állampolgár és az egész világ szemében, a testvéri államok közvéleménye előtt is és az ellenség előtt is. Felmerült itt, hogy számoljak be az ENSZ-ről, itt az ülésen. Nem voltak ottan én nem tudom milyen különleges titkos kérdések. Körülbelül az volt, amit a Sportcsarnokban,

35 meg a Minisztertanácsnál elmondtam, s nem maradt annyi, hogy érdemes lett volna napirendre tűzni külön. De azt megmondom maguknak, hogy a Magyar Népköztársaság tekintélye az ellenség szemében megnövekedett és erős lett. No, és ha mi itt topogunk tovább, mit gondol az ellenség, jobban fél tőlünk? Nem! De ha majd ezzel továbbmegyünk, akkor még erősebb lesz a pozíciónk még az ellenség szemében is. Itt van ez a békeharc. Ez egy elég bonyolult harc. S én állítom, elvtársaim, hogy nem kicsiny tényezője a békeharcnak az, hogy Magyarország szocialista országgá válik-e, vagy nem! Ez nem kicsiny tényező. Nem mi vagyunk egyedül ilyenek persze, mert vannak lengyelek, megvannak magyarok, meg mi a jó isten, [sic!] s az imperializmus mégis úgy tart bennünket számon és a lengyeleket, hogy ez a kemény frontnak ilyen lágyabb frontjai. És ők a világháborút nem kezdik el, mert meglehetős nagy a rizikó, de azért csábító dolgok még vannak nekik. Hát ezek nem tudnak reálisan gondolkodni, ezek tényleg azt hiszik, hogy egyet kéne lőni Magyarországra, és itt a kommunizmus eszméje örökre meghalt. Higgyék el, hogy a Pentagon urai, meg az USA kormányférfiai így képzelik el a kommunizmus és a nép viszonyát. Sajnos, láttak számunkra keserves jelenségeket is, de az nem volt a kommunizmus eszméjének a vége Magyarországon, még az az október se. De azért valami csábítja őket, valami kis sanszot látnak, na de ha ebből kikopnak, akkor a kockázat annál nagyobb erővel jelentkezik a számukra. S ha még nincs is miért, meg minek a reményében, akkor még kevésbé adják rá a fejüket, hogy valaha háborús provokációk legyenek. Ez a békeharc szó szoros értelmében vett rendkívül fontos kérdése. Hogy Magyarországon végre már a mezőgazdaság szocialista alapon legyen, a Magyar Népköztársaság tényleg egy szocialista köztársaság legyen, ahol a nép már egyenesben van. Mert hát mi az isten lesz két év múlva, elvtársaim, mi, azt hiszem, mindnyájan meg fogunk fiatalodni, másképp járunk, hát milyen életünk lesz, ha ez az istenverte tsz-dolog nem lesz, de nekünk, nemcsak nekünk, annak a parasztnak magának is. Hát látják, mintha újjászületne, mikor ott van a tsz-ben 3-4-5-8 hónapig, hát letagadja, hogy ő volt az, aki tavaly így beszélt nekünk. Ez a fogalom egész más erő lesz, hogy Magyar Népköztársaság. Most kell szabni, aztán az ülés, vagy a napirend végén megint kell vágni. Hát csak szabogassuk hosszan, jól, tízszer-hússzor összevissza, előbb rajzolgassunk, a végén valamit majd vágni kell. Szóljanak hozzá, támadják meg, amit én kifejtettem, mert meg kell alaposan vitatni. Azt hiszem, a végén egy világos álláspontra kell jutni, olyan világosra, amit aztán egyformán, egyöntetűen tudunk vinni. Munka az lesz elég. A betakarítás, a felvásárlás, a vetés és közben ezzel foglalkozunk, hogy ne unatkozzunk, közben még gondolkozunk a tsz-en és akkor 2-3 hét múlva megyei szinten, már terv lesz annál a megyénél, megbeszélik az elvtársak, hogyan, miképp, szépen nekilátunk, télen dolgozunk, és tavasszal előrevisszük. Ez egy szép cél, érdemes és lehet is érte dolgozni. BENKEI ANDRÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nagyon megnehezítette Kádár elvtárs felszólalása helyzetemet, mert volt egy pár elképzelésem, és 783