A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Én még egyszer azt mondom, elvtársak, hogy ilyen Polgár községbeli egyéni gazdaságoknál — énszerintem — a legrosszabb tsz is jobb. Megmondom őszintén a szívem mélyéből és a teljes meggyőződésemből. És mi van annak a szerencsétlen — bocsánat, hogy mondom — elmaradt parasztnak, mi öröme van abból, amit ő most csinál? Hát még egy évig, kettőig tovább fog ott citerázni, hogy tsz, nem tsz. Csak fel kell neki menni — ha máskor nem, éjszaka — a padlásra, megtapogatni, hogy nem dohosodik-e — néha meg is dohosodik —, és mi ez, az élet öröme? Hát ez az ő jövője? Ez az ő perspektívája? Vagy mi az isten, angyalok fognak idejönni, hogy kihúzzák őt a csávából? Ezt ő is tudja, hogy nem fognak jönni. Akartak, de aztán nem tudtak jönni. Hát őneki se ez a jó. Én ennek a híve vagyok, ennek a parasztembernek. Én szó szerint testvéreinknek tudom őket. És nekik sem akarunk rosszat. Szerintem nekik akkor teszünk jót, ha őket is mozdítjuk egy kicsit is előre. Én azt hiszem, hogy azt várhatjuk, hogy bővül és megerősödik a szocialista bázis. Azt várhatjuk. A megerősödésre még olyan értelemben is szükség van, hogy az a termelőszövetkezet termelőszövetkezet legyen. Én nem akarok senkivel sem vitatkozni, de ezekkel az összes prémiumokkal, meg brigádokkal, meg célprémiumokkal olyan széles skálát nyitottunk meg, hogy aki már itt nem találja meg a magának való formát, az már nem találja meg a formát a célprémiumokra, meg a többire, [sic!] De hogy a gyakorlatban mi az isten csudája jön ki, azt mi nem is tudjuk pontosan követni. Sajnos még mindig a jellemző az, hogy nem tudják kihasználni ezeket a formákat megfelelően arra, hogy a tsz-parasztot a saját személyes anyagi érdekeltségén keresztül, meg a családtagon keresztül bevonják a munkába. Sajnos még mindig ez a többség. De van már egy olyan kisebbség, amely nemcsak hogy ezt nem éri el, hanem ellenkezőleg, azt csinálja meg, hogy az már nem is igazi termelőszövetkezet. Ezeken a címeken. Ez a részes, meg ilyen célprémium, és némelyik helyen elvisz a termelőszövetkezetbe, és ez segít. És ez is csak akkor fog megerősödni, ez a tsz és ennek következetes szocialista jellege, ha megyünk tovább. Ha nem megyünk tovább, nem fog megerősödni. Szerintem erősödni fog a népgazdaság is. Feltétlenül erősödni fog. Mert mi a nagy erejét a szocialista mezőgazdaságnak még nem érezzük. Egyelőre csak a nagy nehézségeket érezzük, miközben az születik, de már mutatkozik. Hát a mezőgazdasággal legtöbbet foglalkozó elvtársak mondják, máris kezdik érezni, hogy azért mégis a föld 75%-án tsz és állami gazdaság van. Mert ugye az idén kenyérgabonából kisebb termésből többet kaptunk már erről a bizonyos 75%-ról. És ez csak azért van így, mert ezek termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. És ez még 10%-kal több lesz, akkor én mondok valamit, az akkori Polgár községnek azt mondom, maradj az öreganyádba még vagy 20 évig egyéni paraszt. Akkor már ez minket nem is izgat, azt hiszem, a különbség érthető. És már az idén kezdjük érezni az előnyét annak, hogy már 75% van, és a kevesebből már több jut az államnak. Hát mi az, hogy az államnak, hát megint csak a népnek, meg a népgazdaságnak. Aztán közelebb kerülünk egy kicsit a szocialista Magyarországhoz. Hát azért nehogy azt higgyék, hogy mi tartjuk csak számon, hogy Magyarországon milyen a társadalmi rendszer, hát azért van nekünk egy munkásosztályunk is, aki szeretné megérni, hogy azt mondjuk, szocialista magyar köztársaság. És ezért dolgozik és harcol. Én is találkoztam tavaly nem kevés, a falun dolgozó munkásemberrel és munkásasszonnyal, akik jártak tsz-t szervezni. Bizony, ha azokat az ember kérdezte, ők prémiumot nem kaptak. Miért nem kaptak: Hogy meglegyen a szocializmus, 782