A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ebből. A tsz-paraszt nekilendül, dolgozik, akkor gondolkodni kezd, hogy kötelessége, vagy nem, csak a prémiumra várjon, vagy hogy is lesz, mindenesetre vár. Ezek emberi gyengeségek, de itt tömegjelenségről van szó. Azt is nézik, az még kívül van, én már belül vagyok, s azt mondják a tsz-parasztok, nyugodtabban volnék én bent, ha amaz nem nevetne kint. Ismerik, hogy még ilyesmi is van. A növénytermesztésben hallatlan érték megy pocsékba, mindenféle vonatkozásban, itt nem akarom tovább részletezni. Az állattenyésztésben komoly zökkenők vannak, ezt tudják. A legnagyobb kérdés ez idő szerint a sertés. Komoly zökkenő van. Ha ezt összehasonlítjuk a szocialista átalakulás ismert eseteivel, ismerjük a Szovjetuniót, néhány más országot, Kínát stb., azt lehet mondani, hogy nem rosszabb, nem nagyobb a zökkenő nálunk, ilyen tekintetben lehet mondani, hogy nem is olyan borzasztó ez a zökkenő. Mi az isten az a disznó? Ha annak a disznónak jól nekilátnak a felelősök kicsit avval foglalkozni, a disznót másfél év alatt utol lehet érni. [sic!] Az nem tehén, hogy tíz esztendő kell, míg abból tehén lesz. Én nem tartom tragikusnak, és azt lehet mondani, hogy a szocialista átalakulás vele járó nehézsége nem haladja meg azt a mértéket, ami szinte elkerülhetetlen. De mégis ez van, az állattenyésztés megtorpant, baromfinál, ez az ismert, de ha nagyon nézzük, még másutt is érezhető. A közellátásunk milyen? Milyen az 1960-as közellátás? Én azt hiszem, kielégítő. A lakosság élelmiszerfogyasztása több, mint egy évvel korábban volt. Ez egy alapvető igazság. De emellett nézzünk egy ilyen kísérő jelenséget, hogy a zöldség drágább, kevesebb van, rosszabb, mint volt. A baromfi: ha egy háziasszony hozzájut egy kedvére való baromfihoz, egész évben olyan, mint egy vadászati nagy trófea, és drága. Tojás jóformán nincs. Sertéshússal az ellátás döcög. Ezt mindenki tudja. Hát ilyen a közellátás. Most gyümölcs nem lesz, ezt mondjuk így durván szólva. így kell mondani, mert a háziasszony nem közgazdász, nem filozofál, hogy csak fele annyi van, vagy nincs, hanem azt mondja, hogy nincs a piacon gyümölcs. Szőlő, tudják, hogy néz ki jövőre. Majd jönnek az iszákosok szidni minket, mert bor is csak kevesebb lesz. Hát ez van a közellátásban. És az ember azt mondja, hogy támogatja a nép a pártot. Feltétlen támogatja. Jó a hangulat? Jó, de már benne vannak a hordó mézben az ürömcseppek, az ecetcseppek. Ezt mindenki hajtogatja. De amikor hazamegy, a felesége mondja, minden jó, a kormány jó, a párt jó, de zöldség nincs, tojás nincs, baromfit alig kapok, sertéshús az háromszor van, negyedszer nincs, akkor nehéz még jobban lelkesedni. Pedig mi azt akarjuk, hogy még jobban lelkesedjenek az emberek, és még nagyobb bizalommal kövessenek. Bab nincs, ez is az átmeneti nehézségekhez tartozik. Nem lesz bab. És azért adják ezt össze mindenestől egész évben. Az év minden egyes hónapjában valami nincs, ami általában a közfogyasztásba tartozik. Vagy egyik héten van, a másik héten nincs. Ezt mind nekünk kell számon tartani, akik tudjuk. A lakosság is tudja, hogy valamivel többet fogyasztanak, mint tavaly. De ezek vannak, [sic!] tehát ne vegyük úgy, mintha nem lennének. Közhangulat, hogy jön ez a tsz-hez? Úgy, hogy 10 és 10 ezer munkás járt agitálni a tsz-be, dolgozott éjjel-nappal, utánajárt. Miért? A szocialista öntudat vitte és a remény, hogy jobb lesz. Na most már 75% szocialistává lett. És a zöldség, a baromfi, meg a gyümölcs, az ugyanúgy van, mint amikor 17% vagy 20% volt szocialista. Nem jó. Nem jó, mert a munkásosztály reményeit, vágyait, a jogos vágyait megtöri. És ezt nem lehet tartósan hagyni. 776