A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ebből. A tsz-paraszt nekilendül, dolgozik, akkor gondolkodni kezd, hogy kötelessé­ge, vagy nem, csak a prémiumra várjon, vagy hogy is lesz, mindenesetre vár. Ezek emberi gyengeségek, de itt tömegjelenségről van szó. Azt is nézik, az még kívül van, én már belül vagyok, s azt mondják a tsz-parasztok, nyugodtabban volnék én bent, ha amaz nem nevetne kint. Ismerik, hogy még ilyesmi is van. A növényter­mesztésben hallatlan érték megy pocsékba, mindenféle vonatkozásban, itt nem akarom tovább részletezni. Az állattenyésztésben komoly zökkenők vannak, ezt tudják. A legnagyobb kérdés ez idő szerint a sertés. Komoly zökkenő van. Ha ezt összehasonlítjuk a szocialista átalakulás ismert eseteivel, ismerjük a Szovjetuniót, néhány más orszá­got, Kínát stb., azt lehet mondani, hogy nem rosszabb, nem nagyobb a zökkenő nálunk, ilyen tekintetben lehet mondani, hogy nem is olyan borzasztó ez a zökke­nő. Mi az isten az a disznó? Ha annak a disznónak jól nekilátnak a felelősök kicsit avval foglalkozni, a disznót másfél év alatt utol lehet érni. [sic!] Az nem tehén, hogy tíz esztendő kell, míg abból tehén lesz. Én nem tartom tragikusnak, és azt lehet mondani, hogy a szocialista átalakulás vele járó nehézsége nem haladja meg azt a mértéket, ami szinte elkerülhetetlen. De mégis ez van, az állattenyésztés megtor­pant, baromfinál, ez az ismert, de ha nagyon nézzük, még másutt is érezhető. A közellátásunk milyen? Milyen az 1960-as közellátás? Én azt hiszem, kielégítő. A lakosság élelmiszerfogyasztása több, mint egy évvel korábban volt. Ez egy alapvető igazság. De emellett nézzünk egy ilyen kísérő jelenséget, hogy a zöldség drágább, kevesebb van, rosszabb, mint volt. A baromfi: ha egy háziasszony hozzájut egy kedvére való baromfihoz, egész évben olyan, mint egy vadászati nagy trófea, és drága. Tojás jóformán nincs. Sertéshússal az ellátás döcög. Ezt mindenki tudja. Hát ilyen a közellátás. Most gyümölcs nem lesz, ezt mondjuk így durván szólva. így kell mondani, mert a háziasszony nem közgazdász, nem filozofál, hogy csak fele annyi van, vagy nincs, hanem azt mondja, hogy nincs a piacon gyümölcs. Szőlő, tudják, hogy néz ki jövőre. Majd jönnek az iszákosok szidni minket, mert bor is csak kevesebb lesz. Hát ez van a közellátásban. És az ember azt mondja, hogy támogatja a nép a pártot. Feltétlen támogatja. Jó a hangulat? Jó, de már benne vannak a hordó mézben az ürömcseppek, az ecetcseppek. Ezt mindenki hajtogatja. De amikor hazamegy, a felesége mondja, minden jó, a kormány jó, a párt jó, de zöldség nincs, tojás nincs, baromfit alig kapok, sertéshús az háromszor van, negyedszer nincs, akkor nehéz még jobban lelkesedni. Pedig mi azt akarjuk, hogy még jobban lelke­sedjenek az emberek, és még nagyobb bizalommal kövessenek. Bab nincs, ez is az átmeneti nehézségekhez tartozik. Nem lesz bab. És azért adják ezt össze minde­nestől egész évben. Az év minden egyes hónapjában valami nincs, ami általában a közfogyasztásba tartozik. Vagy egyik héten van, a másik héten nincs. Ezt mind nekünk kell számon tartani, akik tudjuk. A lakosság is tudja, hogy valamivel többet fogyasztanak, mint tavaly. De ezek vannak, [sic!] tehát ne vegyük úgy, mintha nem lennének. Közhangulat, hogy jön ez a tsz-hez? Úgy, hogy 10 és 10 ezer munkás járt agitálni a tsz-be, dolgozott éjjel-nappal, utánajárt. Miért? A szocialista öntudat vitte és a remény, hogy jobb lesz. Na most már 75% szocialistává lett. És a zöldség, a baromfi, meg a gyümölcs, az ugyanúgy van, mint amikor 17% vagy 20% volt szocialista. Nem jó. Nem jó, mert a munkásosztály reményeit, vágyait, a jogos vágyait megtöri. És ezt nem lehet tartósan hagyni. 776

Next

/
Thumbnails
Contents