A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A nemzetközi fizetési mérlegünk. Ez már a közgazdászok és a gazdasági munkával foglalkozók és nemcsak gazdasági munkával foglalkozók, hanem felelős pártemberek keserűsége. Felelős állami emberek keserűsége és nyomasztó gondja. Erre sem lehet azt mondani, hogy nincs. A nemzetközi fizetési mérlegünkben feszültség van, ugyanúgy ahogy a népgazdaságban, de a legcsiklandósabb, ez a nemzetközi fizetési mérleg. Nem utolsósorban azért, mert a mezőgazdasági export kiesett. Megint durván, ilyen háziasszonyi nyelven mondom, mert azért volt export, zöldség is, részben azért nem volt Pesten, mert ami volt, annak is egy részét még exportálni kellett, kénytelenek voltunk exportálni. De így durván mondva, reményeink alatt van mélyen a mezőgazdasági export. Ellenben van mezőgazdasági importunk, amire mi három évvel ezelőtt nem gondoltunk, hogy így lesz. Sertéshúst és zsírt kellett vásárolnunk ahhoz, hogy ezt az akadozó ellátást valahogy biztosítsuk. Aztán most már ott tartunk, hogy lassan már almát kell vásárolnunk, attól a szomszédtól, akinek mi szoktunk szállítani. Mert azt sem lehet eltűrni, hogy Magyarországon az üzletekben, a vásárokban alma egyáltalán ne legyen. Ez még a kisebb dolog. A nagyobb dolog, elvtársak, hogy 40 ezer vagon kenyérgabonát vettünk jövőre, hogy kenyere legyen az országnak. Hát ez se normális helyzet, és képzeljék el, hogy ez mit jelent a nemzetközi fizetési mérlegünknél. Feszültségek vannak a népgazdaságban, a mérlegeink feszültek, [sic!] Mik az okai? Ezen is érdemes gondolkodni. Két évvel ezelőtt mi hasznát láttuk a kapitalista világon átvonult krízisnek? Ennek mi hasznát láttuk? Tudniillik az általunk vásárolt cikkek árai leestek. És ebből nekünk, a mi népgazdaságunknak haszna volt. Ezen a krízisen ők túlmentek, megszilárdultak, és ez az előny elesett. Ezzel a két évvel ezelőtti helyzettel szemben, ami akkor kedvezett, most nincs kedvező helyzet. A másik: itt az országban a termelékenység növekedése nem tartott lépést a termelés növekedésével, annak alatta maradt. A fogyasztás növekedése nem tartott lépést a termelés növekedésével, a fölé hajlott. Ez a népgazdaság feszültségének egy másik oka. Mert jelenleg olyan helyzet van, hogy ha Ausztriából jönnek ide kirándulni munkások, akkor mi nagy győzelmet könyvelünk el. Mert hazamegy az a szociáldemokrata bécsi munkás, és otthon azt mondja, hogy emberek, a szocializmus az egy jó dolog. Most voltam Magyarországon, ott sokkal kevesebbet kell dolgozni, mint nálunk. Hát ilyen győzelmet aratunk mi ott Bécsben a mi szocializmusunkkal. Ezt csak így mondom példaként. Harmadik nehézség: meg kell kezdenünk a kölcsönök visszafizetését, január l-jével. És ebből nem engedhetünk. Mert, ha súlyt helyeztünk arra, hogy a Magyar Népköztársaság megfelelő partner legyen a szocialista országokban a jövőben, és hitele, becsülete legyen egyéb tekintetben is, akkor nem lehet, hogy ne kezdjük meg azoknak a kölcsönöknek a visszafizetését, amit az ellenforradalom után, abban a helyzetben fel kellett venni. A negyedik: a mezőgazdaság átszervezése. Ez a fizetési nehézségeink, népgazdasági feszültségeink úgy mondjam, a negyedik, nagyobb oka, és megmondom, a legnagyobb a négy közül. Ez így van. Mi ez tulajdonképpen, ez az egész? Hát erre azt mondhatom, hogy a nyugatiak krízise, a mi akaratunk ellenére múlt el, mert ha ez tőlünk függne, azt mondanánk, hogy legyen újból. Egyébként, bizonyos jelek szerint újból valószínűleg lesz, a mi akaratunktól függetlenül. A termelékenység és a fogyasztás nem kedvező alakulása akaratunk ellenére következett be így, mert a tervünk az jobb volt, tervünk az helyes volt. De nem tudtuk megvalósítani. Hogy miért, azt majd egy más alkalommal beszéljük meg, most az ide nem tartozik, ezzel majd a legközelebb foglalkozunk. Ugyanígy a fogyasztás növekedése terveinken 777