A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Most visszafordítom és azt mondom, menjünk el ide, elvtársaim, inkább ne menjünk el egy lakodalomba, vagy egy szüreti mulatságra, kisebb baj származik belőle. Mondjuk a Központi Bizottságtól, mert a megyei elvtársak előtt is valamiből adódik a Központi Bizottság tekintélye, meg a járási bizottság előtt is, meg a községi vezetőség előtt, azonkívül, hogy a vonala helyes, vagy nem helyes, mert a tekintély ezen múlik. Azért azonban abból is adódik, hogy a nehéz helyzetben ott állnak mellette a vezetők, és ha nincsenek ott, csak a mulatságokon, akkor csökkenni fog a Központi Bizottság és a kormány tekintélye. Ezt csak így elmondtam, de ugyanezt nem lehet elfelejteni, mikor mi itt arról beszélünk, hogy mit csináljunk a tsz-mozgalommal tovább. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy jelenleg ez a helyzet az egyénileg gazdálkodó parasztoknál. Ha mi most semmit se csinálnánk, tegyük fel, nem megyünk előre az idén semmivel, az megnyugtatja ezt az egyéni parasztot? Kérdezem: ettől nyugodtabb lesz utána? Vagy ha most a télen nincs előrehaladás, akkor ő elkezd vásárolni kisgépet, lovat, meg kezd beruházni, azt mondja magának: na, felvirradt mégis az egyéni gazdaságnak? Egy makulányit meg nem nyugtatjuk őt, mert ha most nem megyünk hozzá, akkor ül ott a frászban és várja a jövőben, hogy megyünk, már hozzászokott ezekhez a ritmusokhoz. Nem nyugtatjuk meg! Ez az én első érvem amellett, hogy én helyeslem az előterjesztést: menni kell tovább. Mi New-Yorkban viccelődtünk a mi nagy kínunkban, bajunkban, meg csatáink között,

32

^ mert azt sem lehet elpusztítani azért, és ott volt olyan helyzet, amikor azt mondtuk, hogy a legjobb csatakiáltás az: nincs más hátra, előre! Ezt én viccből mondom, de bizonyos vonatkozásban komolyan is lehet venni. Elvtársaim! Nálunk jelenleg a mezőgazdaságban a társadalmi struktúra, a megoszlás olyan, hogy nyugodtan kijelentem: nincs más hátra, mint előre! Nekünk van azért valami befolyásunk, mert mi, akik itt vagyunk, csak hatan aláírnánk, hogy csak gazdálkodj nyugodtan, nem jövünk most neked a télen a tsz-szel, és kifüggesztenénk, megnyugodnának ettől? Azt mondanák: eddig ugyan igazat mondtak, de ezt nem hiszem el, hogy nem jönnek, ezek kommunisták, ezek szocializmust akarnak. Nem hinnék el, és nekik volna igazuk. Ezzel kétféle vonatkozásban is kell foglalkozni. Ezt figyelembe kell venni, amikor határozunk. Itt vannak más országos vonatkozású kérdések. Mi a helyzet nálunk jelenleg a növénytermesztésben? Van fejlődés, ha igaz, lehet mondani, hogy a három év alatt legalább is a növénytermesztésben lehet mondani, hogy 10-12%-kal haladtunk előre. De mégis ezen belül mit látunk? Az átmeneti állapot sok káros vonását látjuk. Vagy nem termelünk valamit, amit termelni kéne, ha kezdik termelni, képtelenek vagyunk átvenni, pl. a káposzta, ugyanaz, mint 57-58-ban volt a tej. Ordítoztunk, hogy tejet, tejet, tejet, egyszer csak volt több tej és nem volt kannánk, amibe elvitték volna. Sajnos ez az összes cikkekkel ugyanígy fog ismétlődni, mert a mi államvezetésünk nem elég rugalmas. A végrehajtó emberek maguk is csak félig hisznek a jelszóban, amit kiadnak. Azt mondja: termelj több káposztát, de ő sem egészen hiszi, hogy több lesz. Azt mondja, termelj többet, de azt nem tudjuk, mennyit. Mi van a földeken, elvtársak? Ott rohad a paradicsom, a termény egy része pocsékba megy, boldogok vagyunk, ha időben levágják, boldogok vagyunk, ha időben behordják. Az egész hogyan megy végbe? Kéricskéljük őt, megagitáljuk őt, legyen szíves, megkérem szépen alapon. Kijelentem, hogy rosszabb a termés bizonyos cikkekben, mint tavaly, de legalább 8-10% érték a növénytermesztésben pocsékba ment. Ez adódik abból is, hogy a kohéziója, a mezőgazdaság szerkezete jelenleg nem szilárd, cseppfolyós, átmeneti állapotban van, ez adódik magából 775