A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

nagyobb számban. Hogy ősszel kezdjünk-e, vagy ne kezdjünk: azt hiszem, hogy úgy ősszel kezdeni, mint ahogy két évvel ezelőtt csináltuk, azt tényleg nem érdemes. De úgy, hogy lényegében részben tavasszal, részben ősszel, hogy már tavasszal megkezdjék a munka egyes részeinek közös elvégzését, úgy lehet róla szó és szerintem helyes is. Ha ehhez hozzájárul a Központi Bizottság, így fogunk eljárni, mert az, hogy belépett a termelőszövetkezetbe és összeülnek csak a vezetőség- az kevés, a munkák egy részét már tavasztól kezdve kell együtt végezni. Elsősorban gondolunk a takarmánytermesztésre, mert ha egyedül termelik, akkor azt a takarmányt nehezen fogjuk látni. Még egy javaslatom lenne: amit gyakorlati tapasztalatból tudok, azt hiszem, mások is tapasztalták, nagyon sok parasztember a következőképpen nyilatkozott és nyilatkozik még ma is. Azt mondja, hogy be kell a termelőszövetkezetbe lépni, én azt tudom. De hangzottak el különböző nyilatkozatok, hogy 1965-ig meg eddig, meg addig, és én még egy-két évig egyéni paraszt akarok lenni. És a mi népnevelőinkkel vitatkoznak. Óriási erő pazarlódik el. Általában azt mondják: ha a kormány azt mondja, hogy be kell fejezni a tsz-szervezést, akkor megyek. Úgy gondolom, helyes lenne majd, amikor a munka megindul, valamelyik vezető elvtárs tenne egy olyan nyilatkozatot, amely ha nem is szó szerint és szövegében ugyanaz, amit a Fehér elvtárs mondott, de megmondja, hogy megérett a helyzet, úgy látja a kormány és a párt, hogy be kell fejezni, mert ez már sem az egyéni parasztnak, sem a népgazdaságnak nem jó. Nem kell semmiféle presszió, csak úgy látja a párt- és a kormány, hogy helyes ebben az évben nagyjában és egészében befejezni az átszervezést. Ez megszüntetné azt a vitát, ami lent folyik, hogy a helyi emberek akarjáke, vagy várok még két évig, majd én leszek az utolsó stb. Rendkívül hozzásegítene a munka könnyebb befejezéséhez, ha az agitáció komoly érveket szolgáltatna, hogy nemcsak a népnevelő, hanem a párt és a kormány központi szervei is úgy látják, hogy elérkezett az idő. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Elvtársak! Javaslom, hogy tartsunk szünetet, és utána folytassuk a vitát. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Kezdhetjük elvtársak. Kádár elvtárs kíván szólni. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én egy kissé hátrányos helyzetben vagyok önökkel szemben, mert július 23-a óta két részletben 10 munkanapot dolgoztam,

32 és nem vagyok úgy benne a kérdésekben, mint az elvtársak, így a politikai bizottsági előkészítésben sem tudtam részt venni, ez akkor történt, amikor nem voltam itt. De mindjárt meg akarom mondani, hogy a Fehér elvtárs előadói beszédével és a beterjesztett javaslattal egyetértek. Mégis, ha talán folyamatában benne lettem volna, egyik-másik kérdést nagyobb hangsúllyal szerepeltettem volna az előterjesztésben. Én itt most nem a siló vágásról, [sic!] hanem a termelőszövetkezeti mozgalomról, annak a főbb kérdéseiről szeretnék beszélni. Az ember gondolkozik, hogy mondjuk a közvélemény különböző rétegei hogyan látják ezt a kérdést most, miközben mi tanácskozunk. Azt hiszem, hogy a pártközvélemény és a munkásosztály nagy többségének az a véleménye, az emberek azt várják, hogy menjünk tovább. Azt gondolom legalábbis, és a tapasztalat ezt bizonyítja. Ami a paraszt tömegeket illeti: a termelőszövetkezeti parasztok feltétlen amellett vannak, hogy fejlesszük tovább a szövetkezeteket, mert a fennmaradt egyéni gazdaság bizonyos mértékig nehezíti a termelőszövetkezetek munkáját, a vezetőségek munkáját. Az egyéni 770