A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

parasztokat illetően talán úgy mondanám, hogy ők is arra számítanak, hogy továbbmegyünk. Azt most nem vitatom, hogy mennyiben kívánják vagy nem kívánják, de feltétlen arra számítanak, hogy továbbmegyünk. Az osztályellenség — ami nekünk itthon van és a nemzetközi is — azzal számol, hogy mi tovább fogunk menni. Ha az ember így a körképet megnézi, mindenki azt várja, hogy menjünk tovább. Ilyen és olyan oldalról is nézzük, én azt hiszem, hogy ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A mi elvtársaink között vannak egynéhányan, különösen gazdasági kérdésekkel behatóan foglalkozók, akik nem egészen így nézik a dolgot, nem egészen így látják. Itt van egy olyan vélemény, hogy annyit menjünk előre, amenynyi anyagi eszköz az új tsz-nek, vagy kibővült tsz-nek a megszilárdításához 1961ben rendelkezésünkre áll. Ez egy olyan vélemény, ami volt eddig is, és mi ezt a véleményt tiszteletben tartottuk és figyelembe vettük. Most nem lehet teljesen számításon kívül hagyni. A gazdasági kérdésekkel foglalkozó elvtársak egy része — én magam találkoztam ilyen véleménnyel már júniusban-júliusban — egyszerűen fél attól, hogy a Központi Bizottság úgy fog határozni, hogy ebben az évben is jelentős lépést megyünk előre. Meg is mondták — egyikük-másikuk —, hogy ők félnek ettől, tervhivatali emberek, pénzügyiek, akiknek a munkája kizárólag a népgazdaság alapvető kérdései körül forog, és akiket ezek az ismert nehézségek a legjobban nyomnak. Félnek tőle, mert az a véleményük, hogy ha ugyanolyan lépést határozna el a Központi Bizottság, mint az elmúlt két évben, akkor az erre fordítandó anyagi eszközök a jövő évben egész komolyan kibillentenék a népgazdasági egyensúlyt. Ez is egy vélemény, amit mi nem hagyhatunk figyelmen kívül. így gondol az ember arra, hogy ki mit vár a Központi Bizottságtól, erre nem árt azért gondolni. Figyelembe kell venni a termelőszövetkezetek jelenlegi helyzetének a fő jellemzőit is, a meglevő termelőszövetkezetekét. Itt azt hiszem, olyasmit lehetne megállapítani, hogy a termelőszövetkezetek tovább szilárdultak. Aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, az egy sem mondott mást — és azt hiszem, nem is mondhat mást —, mint hogy 1960-ban a megszilárdítás munkája lényegesen jobban ment, mint 1959-ben. Ezt így kell mondani, annak ellenére, hogy mi tudjuk, hogy vannak ezen belül hiányosságok, meg lazaságok, és hogy ez nem ideálisan ment végbe, de hogy a múlt évinél határozottabban, tervszerűbben ment, azt mindenki állítja, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott. Ugyancsak a tsz-eknek jellemző vonása az, hogy a termés ebben az évben nem ideálisan sikerült, illetve ami még hátra van, néhány lényeges terményben, elég fontos termékekben az időjárás sem kedvezett, és nem olyan termés lett, vagy van, mint amit reméltek az emberek, és ez nehézségeket jelent. Pl. a munkaegységre eső járandóságnál, a tsz belső hangulatában, az év végi mérlegben stb., ezt is figyelembe kell venni. Kicsit bővebben szeretnék szólni olyan jellemző dolgokról, amelyek most az egyénileg gazdálkodó parasztok között és a gazdálkodásukban mutatkoznak. Az első fő jellemző: az egyéni paraszt nem ruház be többé egyéni gazdaságába. Ezt már tavaly is láttuk. A másik jellemző, ami az idén nagyon határozottan kiütközik, árut nem visz a piacra. Megtermelt a saját szükségletén felül árut, de piacra többé nem visz. Ennyit kell mondani általában. Ha itt az ember a jövőbe néz, akkor meg kell mondani, a következő fokozat az egyénileg gazdálkodó parasztnál az, hogy nemcsak a piacra nem visz árut, nem is fog már árut termelni. Ez a perspektívája, és ezt szintén nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert jelenleg a szántóföld, a legfőbb mezőgazdasági művelt terület egyne771