A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Ugyancsak rendkívül fontosnak tartanám, hogy megnéznénk, milyen más gépek elé helyezzük. Valószínűleg túl sokkal nem tudunk több négyzetes vetőgépet venni. Ami ezzel van, ez olyan dolog, hogy a gépállomás meg a minisztérium mindig jelenti, hogy van négyzetes vetőgép, azután a gyakorlatban nincs, vagy csak nagyon kevés négyzetes vetés van. A négyzetesen vetett kukorica, ha lényegében kétszer nem nyúlnak hozzá, csak kifattyazzák, hogy ne legyen oly sűrű, ne legyen öt-hat szál egy bokorban, és keresztbe, hosszába háromszor, négyszer ekekapálják, nem terem kevesebbet, mint a gépi kapált

31 művelés. Ezt mi kipróbáltuk, elvtársak. De ehhez négyzetes gépek kellenének. Megoldható ez, vagy nem oldható meg? Énszerintem megoldható, esetleg valami más gépnek a rovására. Ezt is összegezni kell, és meg kellene oldani. A másik ilyen kérdés, amire javaslatom lenne, a hitelnyújtás. Teljesen igaza van Fehér elvtársnak, hogy az olcsóbb helyeket, állatférőhelyeket kell előtérbe helyezni. Megnéztük mi az előző építkezéseknél — amikor egy-egy tehén férőhelye 10-12 ezer Ft-ba kerül —, hogy az mikor amortizálódik. De mi itt a probléma? Az, hogy az ilyen saját építkezéshez állami hitelt mi nem adunk. A szerfát adjuk a szerfás építkezésekhez, de saját építkezéshez, ha vályogból épít és a saját fájából, akkor nem adunk állami hitelt, pedig a tsz-nek ez egy tetemes kiadást jelent. Sok esetben az történik, hogy ezért nem fog hozzá saját erőből, hanem inkább vállalja állami hitelből a hagyományos építkezéseket, és milliókat fektet be, és nyögi ezt a kifizetést. Ez senkinek sem jó, se nekik, se nekünk. Konkrét példa, elvtársak. Mi kaptunk a megyében másfél, vagy kétmillió Ft-ot öntözéses gazdálkodás bővítésére, fenntartására. Nagykőrösön a hét termelőszövetkezet összeállt, és azt mondták: nekik van szakemberük, azok a parasztok, akik ezt ott évtizedek óta csinálták, jól értik, ők csinálnak egy tsz-közi brigádot, s ennek a tsz-közi brigádnak 60 ezer Ft-ért egy 1000-1200 liter vizet adó percenkénti kutat fel fog [sic!] építeni. Igen ám, de erre az állami hitelt nem lehet felhasználni. Oda kell cső és egyéb, erre az állami hitelt nem lehet felhasználni. Megkérdeztük, hogy a vállalat mennyiért csinálja, 200 ezer Ft-ért. Azt hiszem, kézenfekvő dolog, nekünk lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkezet a saját erőhöz is használhasson fel állami hitelt. Nem azt mondom, hogy ne ellenőrizzük, hogy tényleg az a kút meglegyen, jó legyen, vannak nekünk szakembereink, ellenőrizzük! De hát az eddig fúrt és épített kutak százai bizonyítják, hogy ők erre képesek, meg tudják csinálni, s mi ráerőszakoljuk, hogy 200 ezer Ft-ért csinálja meg azt, amit ő 60 ezer Ft-ért meg tudna csinálni. Egy sor építkezésnél van ilyen probléma. Még azt is szóvá tették a tsz-tagok — nem akarok ezzel külön foglalkozni —, hogy a kivitelező vállalat az építőanyagot összehasonlíthatatlanul olcsóbban kapja, mint a termelőszövetkezet. Faanyagot, cement, tégla stb. anyagot, gondolom, hogy ezzel most azért ne foglalkozzunk, mert ez bizonyos akkumulációt veszélyeztet. Egyébként szóvá tették a dolgot. Végül befejezve: egyetértek azzal, hogy ebben az évben fejezzük be a szervezést. Amit Fehér elvtárs elmondott, az teljesen így van, ennek a fenntartása most már hátrányos minden szempontból. Mi külön kidolgozunk terveket és módozatokat, hogy Pest megyében hogyan oldjuk meg, hiszen itt mindazok a problémák, amelyek az anyagban szerepelnek, megtalálhatók, rossz, homokos vidék, Dabas környéke, aztán Pest környékén munkaerőhiány, apró szőlők, málnás, epres és minden megtalálható. A mostani tapasztalatok bizonyítják, hogy ha tavaly megtettük volna, okosabbak lettünk volna. Átmeneti formákat kellett volna szervezni 769