A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Másik javaslat, amit már a hozzászólásomban kifejtettem, a háztáji takarmány problémája. Felül kell vizsgálni azokat az ösztönzőket, amelyek az ellenkezőjére ösztönöznek, s olyan átfogó intézkedést tenni, hogy amit akarunk megvalósítani, azt segítsük is elő. Vannak elősegítő ösztönzők is, én nem mondom, hogy nincs, vannak ilyenek is. Ez a kettő vetekszik, és úgy néz ki, erősebb az, amelyik szemben áll, mert az tételes intézkedés, hogy amennyiben a részesedés X%-a pénzben történik, akkor abból ilyen előnyök származnak. Előfordul, hogy a termelőszövetkezet eladja a saját takarmányszükségletét is azért, hogy az árutermelési tervét ebben az évben túlteljesítse. S akkor szaladgál összevissza a piacon, és próbál a jövő évre keresni. Nehéz dolog ezt megoldani, ismétlem, mert kell nekünk a takarmány központi alapra is, de valahogy ezt mégis össze kellett egyeztetni. Azt hiszem, hogy a hústermelés központi kérdése a takarmány. Az én meglátásom szerint a földnek nem megfelelő módon való megművelése következtében ebben az évben nem termeltünk több takarmányt, vagy ha valamivel többet, nem sokkal többet, mint az elmúlt évben. És ahogy én itt fejtegettem, abból kitűnik, nekem az a nézetem, hogy gyorsan nem is fog növekedni egy egységre eső takarmánytermelés. Ezen valamit enyhít a családtagok bevonása, ha be tudjuk vonni stb., stb., de egy másik javaslatom lenne, egy konkrét javaslatom lenne az enyhítésre. Az összes szakemberek azt mondják — és én is meg vagyok győződve —, hogy a silókukorica egy területi egységre eső takarmányértéke 40-50%-kal több, mint a szemeskukoricáé. Ha ez igaz, akkor nekünk növelni kell nagyon gyorsan a silókukorica területét. Mi ennek most az akadálya? Főleg a silókombájn. A kukoricát besilózni nem tudják kézzel, és más segédeszköz nem vált be. Az idén termelt silókukoricát sem tudták mindenhol betakarítani, ráöregedett, [sic!] mert vagy kevés volt a kombájn, rossz volt az időjárás, egyike-másika elromlott, régi volt, nem tudták betakarítani. Több silókombájn kell. Persze, könnyű ezt mondani, pénz kell hozzá. Azt javasolnám, hogy a gabonakombájnok rovására...

30 Miért mondom ezt, elvtársak? Mi a mi tapasztalatunk? Mi ebben az évben a kenyérgabona és a takarmánygabonának 60%-át kézzel aratjuk le, optimális időben. Magyarországon minden ember tud kaszálni. Többé-kevésbé tud kaszálni, és ha ezt a betakarítást ésszerűen szervezzük meg, ténylegesen bizonyos lehetőségeket adunk, hogy emberek a kenyerüket ott megkeressék, akkor az egész falu segítségül siet a learatáshoz, és népgazdasági szinten semmi kár nem keletkezik. Ha a faluban lakó munkás megkeresett három-négy mázsa búzát a családjának, az nem jelentkezik kenyérért, nem viszi a feketepiacra, falusi ember nem jelentkezik kenyérért. Ez különösebb bajt nem okoz. Ugyanakkor azzal, hogy kétszeresére vagy háromszorosára növelnénk meg a silókukorica termelését, nagyon nagy mennyiségű takarmányhoz jutnánk. Persze, jobb volna, ha mind a két kombájnt meg tudnánk szerezni, de meglátásom szerint silózni kézzel nem lehet, kapával nem lehet, arra mi segítséget kézi erőből nem tudunk kapni, se a falutól, se a várostól, azt géppel lehet megoldani. Meglátásom szerint előtérbe kellene helyezni ezen a területen a gépesítést annál inkább, mert amíg a kenyérgabona felvásárlásnak 70%-át a termelőszövetkezetek adják, addig a húsnak 20-22%-át. Tehát nyilvánvaló, hogy itt a hústermelés segítségére kell sietni, ennek pedig előfeltétele a takarmány mennyiségének növelése, és meglátásom szerint kézenfekvő, hogy a silókombájn növelését kellene előtérbe helyezni. 768