A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

valamennyire növeljük a munkaegység biztonságérzetét, illetőleg azt, hogy ha egy ember dolgozik, az valami jövedelemhez is jusson, azért mi az úgynevezett — általunk úgynevezett — eredményességi munkaegységnél takarmányból és kukoricaszárból is — ami részben alj ázáshoz szükséges és trágyához — természetben kívánunk adni bizonyos részt. Nem azért, hogy valaki most, ma jöjjön dolgozni, nem erről van szó, hanem arról, hogy ha többet termelt, jobban dolgozott, akkor természetben kapjon valamennyit, bizonyos részt, független attól, hogy a munkaegység értéke mennyi lesz. Különben nem tudjuk biztosítani a családtagok bevonását. Amíg nem tudjuk a családtagokat biztosítani, addig a munka optimális időben és módon nincs megoldva. Nincs biztosítva, hogy az egy-egy területi egységre eső termelési érték növekedjen, ez pedig előfeltétele és követelménye egyrészt a nagyüzemnek, másrészt a szocializmus további építésének. Azt javasolnám, hogy a Központi Bizottság mondja ki, hogy a Földművelésügyi Minisztérium dolgozzon ki valamilyen konkrét javaslatot, amely javaslat a tervezést olyan módon oldja meg, hogy valami tartalék legyen az üzemben. Hogy megy most az üzemben a tervezés, a tsz-üzem hogyan tervez? Hogyan áll az egész gazdálkodás? A termelőszövetkezet megtervez pl. — mondjuk— három millió termelt értéket és bevételt és 299 ezer Ft kiadást. Ebben benne van munkaegység és minden kiadás. Ha bármilyen oknál fogva a tsz-ek nem termelik meg — előfordulhat ez, elvtársak? előfordulhat, előfordul ez az állami gazdaságokban is, az iparban is előfordul — akkor rögtön a munkaegység értékhez nyúlunk hozzá és csökkentjük. Ez, elvtársak, bizonytalanná teszi a jövedelmet, ezért harcol a részesért, ezért mondja, hogy 800 Ft-ért havonta dolgozok, de nem munkaegységért. Rögtön ahhoz nyúlunk hozzá. Valami tartalékot kellene képezni, valamilyen biztonsági tartalékot a bér részére. Bocsánat, nem jó kifejezés az, hogy bér, mert azt gondolják, hogy állami gazdaságot akarok csinálni, de hát a kifizetett részesedés, ami neki bére, hogy valami biztonsága legyen. Ha szárazság lesz, vagy mondjuk a vonat belefutott, és 200 birkát elpusztított, s az nincs biztosítva, ne rögtön a munkaegységből vonjanak le két-két Ft-ot vagy négy Ft-ot. A másik dolog ugyanezzel függ össze. A különböző termelési szerződések kötésénél a következő dolog történt: a termelőszövetkezet most nehéz gazdasági helyzetben van, köt X hold kenyérgabonára szerződést, és arra rögtön fel tud előleget venni. Ugyanezt megcsinálja különböző zöldségfajtákra, amelyeknek a megtermelése nincs biztosítva, és már ebben az évben betervezi a jövő veszteséget. Mikor néztem, hogy miért veszteséges egyik-másik termelőszövetkezet, amely tisztességesen dolgozott, akkor kiderült a következő. Betervezett 200 hold újburgonyát á 3,50 Ft-ért. De hát annak az átlagára két Ft volt, elvtársak. Mindenki tudta, hogy nem lesz 3,50, de neki a mérleghez, az egyensúlyhoz kellett, és betervezte. Betervezett X mázsa búzával többet szerződésre, tudva, hogy nem fogja megtermelni, de betervezte, mert neki előlegre volt szüksége. Most már ténylegesen vannak a tanácsnál megfelelően fizetett szakemberek, ezeket a terveket megfelelően ellenőrizni kell, és gondolom, hogy a szerződést kötő partner, aki szintén állami ember, állami szerv, annak is vigyázni kellene, és nem kötni ilyen szerződést. Előre veszteségre — be nem vallott veszteségre — tervezni nem szabad. Ez be nem vallott, bujtatott veszteségre való tervezés. 767