A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy a termelőszövetkezeti tag a kapott részesedés túlnyomó részét pénzben kapja. Ez bizonyos előnyöket jelent a termelőszövetkezet részére. Ezért nem törekszik takarmányt adni. Az áruértékesítési tervnél ugyancsak előnyök vannak biztosítva, ha a takarmányt az állam felé értékesíti a termelőszövetkezet. Ez egyrészt jó, elvtársak, az államot is el kell látni, de itt ütközik két dolog. Amikor a tsz elnöke, a tsz vezetői azt látják, hogy a tsz előnyös helyzetbe jut abban az esetben, ha a meglévő gabonafeleslegét, takarmányfeleslegét közvetlenül az államnak adja el, nem fogja a tsz-tagnak adni állami áron, mert ha már nem az árualapjába számít be, akkor a szabadpiacon adja el kétszeres áron. Nyilvánvaló, hogy ez a két akarat ütközik, és itt rendet kell teremteni meglátásom szerint. Hogy pontosan hogy, azt nem tudom kitalálni, de hogy rendet kell itt teremteni, hogy ösztökéljünk, hogy ténylegesen, intézményesen oldjuk meg, hogy az állatot tartani akaró tsz-tag hozzájusson a takarmányhoz, én nagyon fontosnak találnám, hogy ehhez a takarmányhoz való hozzájutást valamilyen módon összekötnénk a takarmány megtermelésének a mennyiségével és a minőségével. Ne valami, független dolog legyen ez. Lehet erre találni legalább százféle példát. Lombos elvtárs azt mondja, ő ellene van a részesművelésnek. Én sem szimpatizálok vele annál is inkább, mert nagyon emlékeztet a régi világra, de annak bizonyos hajtóerőit figyelembe kell venni. Nézzük meg, hogy áll az ilyen részes dolog. A széna lekaszálás, meg a begyűjtés és egyéb, rendkívül nagy gondot okoz a termelőszövetkezeteknek. Lekaszálják, otthagyják, az eső kilúgozza, azután összeszedik úgy harmadából, felét otthagyják, illetőleg a harmadát. Szóval rendkívül nagy gondot okoz. De ott, ahol azt mondta a termelőszövetkezet elnöke, hogy emberek, van 60 hold kaszáló, harmadából le kell kaszálni, be kell gyűjteni, és mikor kazalba van, akkor a harmadát megkapják, nem válogatnak. A szénát csak vasárnap lehetett kaszálni, nehogy a munkaerőt a harmados elvigye a kukoricakapálástól. Egyetlen vasárnap az összes széna le volt kaszálva, és már nem kellett kimenni a tsz-tagnak, mert a felesége és a fia összegyűjtötte, forgatta, csak a behordásra kellett a tsz-tagnak dolgoznia. Ilyen óriási ösztönző erőt jelentett az, hogy közvetlen takarmányt kap a takarmányból, amit ő begyűjtött. Rosszul járt a tsz? Nem! Jól járt, mert időben lekaszálták a szénát, jó minőségűén összegyűjtötték, és a tsz-taghoz eljutott egyharmad épp az itt kívánt háztáji részére jutott. Én nem ragaszkodom ahhoz, hogy részbe adjuk ki a szénát kaszálni. De ha akarunk juttatni takarmányt a termelőszövetkezeti tagoknak, akkor valahogy gondoskodnunk kell, hogy juttassunk, és szerintem úgy kell összekötni, hogy az a termelés, illetve a munka jó időben jó minőségű elvégzésével legyen összekötve. A megyében felvásárlott takarmánygabonának 77%-át a termelőszövetkezetek adták. Ugyanakkor kb. 5-600 vagon takarmányhiányunk van. Az egyéni paraszt nem ad el takarmányt. A kenyérgabona felvásárlásának 74-75%-át a termelőszövetkezetek adták, bár a szántóterület 50%-a van a termelőszövetkezetek kezelésében. Egyrészt jó, hogy a termelőszövetkezetek takarmányt adnak, de másrészt jobb lenne, ha húst adnának, illetve húsban adnák. A takarmányt is és a húst is most még a mostani egységre eső termelésből nem tudják biztosítani, tehát gondolom, hogy még ezt is meg kell nézni. Szeretnék egy-két javaslatot tenni. Problémákat vetettem fel, gondolkodunk a megoldáson. Mi — ellentétben Lombos elvtárssal — azon az állásponton vagyunk, amíg nálunknál jobb javaslatot nem kapunk vagy nem találunk, hogy egyrészt 766