A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

vagyok, elvtársak. Október vége van, igaz, hogy későn ért be a kukorica, a burgonya, igaz, hogy egy kicsit sok eső esik, de hogy október végén a kenyérgabona 30-35%-a legyen a földben, az semmiképp sem jó. És ha az eddigi tapasztalatokat, vagy akármilyen tudományt veszünk a kezünkbe, ez azt jelenti, ha nem tudjuk tíz napon belül a vetést befejezni, akkor holdanként számíthatunk arra, hogy 1 q-val kevesebb lesz a termésünk, 2400 ezer holdnál, 2500 ezer holdnál az 2500 ezer q, elvtársak, amiért nagyon komoly valutát kell kifizetnünk. Főleg azért nem tudunk vetni, mert nem tudunk betakarítani. Az egyéni parasztnál, ha jutott 6 hold föld egy parasztcsaládra, a családok családtagok száma általában minimum három, egy tagra két hold jutott, és a kukoricát akkor a három tag három nap alatt játszi könnyedséggel betakarította, a két hold búzát is elvetette egy-két nap alatt, vagyis, amikor beért, vagy az idő alkalmas volt, akkor az egyéni paraszt rászállt, és 1-2 hét alatt betakarított és bevetett. Most, elvtársak, ez nem megy. Nem megy, mert a termelőszövetkezetbe sokkal több betakarítás jut egy tagra, a gépesítés nem megfelelő, és ezért húzódik. Ez nem magyar probléma, ez nemcsak a mi problémánk. Megmondom én valamikor nagyon csodálkoztam, amikor olvastam, hogy a Szovjetuniónak milyen nagy gondot okoz a betakarítás. Gondoltam, hogy nálunk milyen gyorsan megy ez, a mi parasztjaink megcsinálják, s most látom, hogy ez olyan probléma, ami kísért bennünket, s amelynek meg kell találni a megoldás módját. [A] Szovjetunióban nagyjából megoldották már,

28 s a nálunk gazdagabb országok is megoldják a gépesítéssel. Nagyfokú gépesítéssel meg lehet oldani, elvtársak. Úgy látom, mi még nem tudjuk ezt gépesítéssel megoldani, tehát maradna a családtagok bevonása a munkába. Az anyag felveti, hogy a szervezésnél jobban törekedjünk a családtagok bevonására, a fiatalság bevonására. Mi eddig is törekedtünk, s ha még jobban dolgozunk — bocsánat, nem ha még jobban dolgozunk, mert ez azt jelenti, hogy eddig is jól dolgoztunk —, ha jobban dolgozunk, talán valamivel jobb eredményt érünk el. De alapjaiban nem valószínű, hogy meg tudjuk változtatni a helyzetet, elvtársak. S ha nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet, hogy több embert léptessünk be, nem is beszélve arról, hogy ha belépett is a tsz-be, nem biztos, hogy dolgozik. Hisz van erre tapasztalat, hogy nem dolgozik. Még azt is meg kell mondani, elvtársak, mindenki tudja, a tag nem dolgozik közel sem olyan szorgalmasan, mint egyéni paraszt korában dolgozott. Elvtársak, egyéni korában elég sűrű állatállománya volt, sűrűbb mint a termelőszövetkezetnek, de arra ő külön munkaerőt soha nem számított. Ha vetni kellett, akkor felkelt 4 órakor, megetette a jószágot, kiment, hazajött 6-kor, 7-kor, a sötétben újra megetette, tehát nem kötött le munkaerőt. Van egy sor probléma, amire nekünk választ kell adni, mert különben csak beszélünk, agitálunk, és az évek során a dolog megy a maga útján, és újra nehézségek vannak. Ebben az évben — én megmondom a mi tapasztalatainkat, ha máshol jobban tudták megoldani, mi szívesen cserélünk tapasztalatot — a kukorica sem lett időben elvetve, egy része elkésett. A különböző zöldségkultúrák nem lettek időben kipalántálva, éppen azoknál az okoknál fogva, amiről beszélek. A tsz-tagságunk a mostani gépesítés foka mellett nem tudja optimálisan megművelni a földet. Ez terméskieséssel jár. Ennek következményei vannak, vagyis nem hozza be azt a lehetőséget, amit a műtrágya és egyéb lehetőség biztosít a részére, tehát marad a családtagoknak a bevonása. Mi a családtagok bevonásával kapcsolatban kidolgoztunk egy rendszert. Mi eredményességi munkaegységnek hívjuk, ennek a következő volt az alapja: egy csapat, mondjuk hat-tíz ember, vagy éppen egy család vállalja 762