A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

különösebb probléma e területen, és rendben tudjuk tartani az egész szövetkezeti zárszámadó közgyűlések hangulatát is és egyéb feladatokat is. HORVÁTH ANDRÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az előterjesztett anyag az én meglátásom szerint lényegében visszatükrözi a helyzetet, és a javaslatokat is el lehet fogadni. Az anyagnak a hiányossága, hogy bizonyos kérdésekben nem elég elemző, és azt hiszem, a termelőszövetkezetek mostani helyzetét, nehézségeit nem tükrözi megfelelően vissza. A nehézségek okait nem elemzi megfelelően, így a kiküszöbölésre tett javaslatok — meglátásom szerint — nem oldják meg a feladatot. A mi termelőszövetkezeteinknek két nagy, összefüggő problémája van — erről az anyag beszél —, elsősorban a munka elvégzése, megfelelő időben, megfelelő minőségben. Én elsősorban Pest megyéről tudok beszélni, de azért járok az életben, amikor szabadságra megyek, meg egyéb helyekre, és látom, hogy máshol is hasonló a probléma. Azonkívül az elvtársak őszintén el szokták mondani, amikor beszélgetünk, hogy milyen problémák vannak. Az anyag itt beszél arról, hogy kevés a piac, és magyarázza, milyen okai vannak annak, hogy a munka nincs időben és megfelelő módon elvégezve. Néha, nem is egészen világosan és félreérthetetlenül mondja meg. A 7. oldal 3. bekezdésének a végén azt mondja pl. az anyag: „a kapásnövények ápoltsága jobb a múlt évinél" - ez igaz, de hát a múlt évi nagyon rossz volt, elvtársak, mert 40 ezer hold kukorica nem lett megkapálva, és az csak 10 q-val is 400 ezer q kukorica, amiből nagyon sok hízót lehetett volna meghizlalni. Aztán azt mondja: „az idejében végzett kapálás csökkentette az aszálykárokat". Azt hiszem, nem így áll a helyzet, elvtársak. Hát persze az időben végzett kapálás csökkentette az aszálykárokat, de hát mennyi volt az, amit idejében végeztek és annyiszor kapáltattuk, ahányszor kellett volna? Ami Pest megyét illeti, a kukorica, a burgonya kapálása olyan 40%-os volt. Ezen belül, hogy pontosan két-három volt-e, ezt nem tudnám megmondani. Az egészet figyelembe véve a 90%-a, 95%-a meg lett kapálva. Ismétlem, olyan 40, 45%-a egyszer, és 8-10%-a, elvtársak, egyszer se. Ahol jól előkészített talaj volt, ott a termelés közepes lesz, még ott is csak egyrésznél, másrésznél pedig ki kellett szántani, vagy le kellett kaszálni. Az egyszer kapált kukorica, és nem időben kapált kukorica vagy burgonya sem hozhat megfelelő termést. Mi nagyon sokat gondolkoztunk, hogy mi a baj, miért nem tudjuk megoldani. Ugyanis próbáltunk különböző premizálási rendszereket bevezetni, érdekeltté tenni az embereket, és kisebb-nagyobb sikereket értünk is el. Megnéztük, hogy állnak termelőszövetkezeteink a területtel. Pest megyében egy gazdaságra jóval kisebb terület jut, mint más megyében. Amíg az egyéni gazdaság volt, addig legfeljebb átlag öt-hat hold jutott egy parasztcsaládra. Ez azt jelenti, ahol több jutott, ott más munkaerőt igénybe tudott venni. Most kilenc hold jut, hét, hét és fél hold szántó. Ha figyelembe vesszük, elvtársak, hogy a tsz-ekben lényegében a tagoknak, a dolgozó tagoknak legfeljebb 55-60%-a végez növényápolást állandóan — mert egy része az állattartásnál, állattenyésztésnél és építőbrigád vagy mit tudom én, hol dolgozik —, akkor egy tagra 15-16 hold föld jut. Márpedig a mai gépesítéssel ezt a munkát ennyi földön időben, optimálisan elvégezni jól nem lehet. Mi az oka annak, hogy évek óta, mindig kapkodni kell a betakarítással? Elvtársak, Lombos elvtárs azt mondja, ne legyenek idegesek bizonyos helyen a vetés miatt. Hát nem tudom, Lombos elvtárs hogy áll ezzel a dologgal. Én nagyon ideges 761