A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az, amiben jelenleg elég sok probléma van. Csak jelezni szeretném: tiszta kínlódás volt heteken keresztül a meglevő nagymennyiségű burgonyát eladni a megyéből. Már mindenkivel tanácskoztunk, hogy ott van a burgonya a nyakunkon, végre a KB Mezőgazdasági Osztálya segítségével egy burgonyaeladó értekezletet hívtam össze a megyében az illetékes minisztériumok bevonásával, és sikerült a burgonyát egy kicsit gyorsabban elszállítani a megyéből. Ma reggel, amikor jövök, hallgatom a hét órás híreket a rádióban, megdicsértek bennünket a tegnapi értekezleten, hogy jól teljesítettük a burgonyaeladási tervünket. Ekkor arra gondoltam — és mondtam is a pilótámnak mellettem —, hogy hátha még tudnák, hogy mennyivel többet lehetett volna elhozni, ha egy kicsit rugalmasabbak vagyunk, akkor nem 400 vagonnal, hanem kb. 700 vagonnal lehetett volna elhozni többet. Ez is ehhez az oldalához tartozik véleményem szerint. Na de most végre sikerült a burgonyát eladni, most ott van a káposzta problémánk. Egyikből ki se megyünk, utána bukfenc, heteken keresztül megint kínlódás, hogy el tudjuk adni a nagymennyiségű káposztát. Itt a következőt mondják el nekünk az illetékesek. Nézd, Lombos elvtárs, ti olyan megye vagytok, ami tipikus káposztatermelő megye. Ezért a ti káposztátok exportra lett beállítva. Most megbukott az export, sajnos nincs diszpozíció. Viszont ott van nekünk a rengeteg káposzta, erre mondják, hogy silózzuk be. Ezt is meg lehet csinálni, elvtársak, a termelőszövetkezetekkel, de ki az, aki a jövő évben zöldséget fog termeltetni? Illetve, hogy ma nem megy a szövetkezetekben a zöldség szerződéskötés, nagyrészt annak köszönhető, hogy olyan nehéz körülmények között tudnak a szövetkezetek megszabadulni a zöldségtől. Ez nem arra ösztönzi őket, hogy fokozottabban zöldségtermesztéssel foglalkozzanak, hanem szép csöndben visszafelé akarnak fordulni, közben mi meg azt szeretnénk, hogy a munkásosztály ellátása javuljon, tehát emeljük a terveket a zöldségtermelés területét illetően. Itt valami nincs rendben — meggyőződésem szerint —, valami nem passzol a felvásárlás vonalán, és ebben a dologban valahogy előbbre kellene jutni. Végezetül említeném meg a földjáradék kérdését. Itt a központi bizottsági ülésen — gondolom — kell megemlíteni. Az anyag arról nem beszél egy szót sem, hogy itt van az ősz, most már lassan, lassan a zárszámadások ideje. A Központi Bizottságnak van egy érvényben levő határozata,

27 amely kimondta az elmúlt évben, hogy földjáradékot minden szövetkezetben fizetni kell. Nem ismétlem el, hogy rendkívül nehéz volt a múlt évben keresztülnyomni ezt. Szeretném elmondani, hogy javaslattal élnék a KB felé, hogy ezt a határozatot ilyen szigorú mértékben az idei évben ne alkalmazza a Központi Bizottság. Nem tartanám helyesnek, hogyha így maradna, azért sem, mert a múlt évben — ezt el kell mondani —, amikor keresztülnyomtuk a földjáradék fizetését, olyan szövetkezetekkel is fizettettünk földjáradékot, amelyek 8 éve már működtek, és soha nem fizettek egy fillért sem. De azt mondtuk, hogy fizetni kell, mert párthatározat van. Két esztendő eltelt azóta, hogy a megyében megtörtént a mezőgazdaság átszervezése, véleményem szerint egyes régi termelőszövetkezeteknek meg kell engedni — ahol egyébként soha nem fizettek földjáradékot — az idei évben, talán felső engedéllyel, talán földművelésügyi miniszteri engedéllyel, hogy ne fizessenek. (Kádár elvtárs: benn van a rendelkezésben!) Kádár elvtárs, a tavalyi évben egyetlen egynek nem adtak engedélyt arra, hogy a földjáradékot ne fizesse ki. Ezért kérem, hogy kicsit rugalmasabban kezeljük ezt az idei évben, akkor meggyőződésem szerint nem lesz 760