A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

a mezőgazdaság helyzete az adott, és azt figyelembe kell venni nekem is és még mindenkinek, [sic!] De mégis felvetném azért azt, hogy ennek a hatása a bent levő szövetkezeti tagokra vajon hogy fog kinézni. Nem jobban-e — meggyőződésem szerint jobban — fognak kifelé kacsingatni, mint ahogy ezt a megyei pártbizottságok szeretnék. Ha ennek a politikai oldalát latba tesszük [sic!] talán azzal a néhány millió forinttal, amilyen problémát ez felvet, és azzal a kínlódással, amit majd újra egy év múlva, vagy egy éven keresztül a megyei bizottságoknak végig kell küszködni, talán mégis afelé hajlanék, hogy meg kellene gondolnia a Központi Bizottságnak, hogy egy ilyen határozatot hozzon, hogy újra őszi indulású szövetkezeteket engedjünk szervezni. A járási tanácsok megerősítése. Úgy egyetértek, ha olyan határozat — olyan elvi határozat — születik, hogy a megyei pártbizottságok most már ténylegesen határozott intézkedéseket tegyenek — tegyünk, pontosabban — arra, hogy oda megfelelő szakembereket csoportosítsunk át a lehetőségeknek megfelelően. Most már a fizetés rendezve van. De azzal nem értenék egyet, elvtársak, hogy további státuszemelésről beszéljünk a járási tanácsok mezőgazdasági osztályán. 18 ember van a járási tanács mezőgazdasági osztályán, illetve 16-17. Szóval nem tudom, szükség van-e, hogy további lépéseket tegyünk előre, hogy ezt a számot gyarapítsuk. Legalábbis a mi megyénket figyelembe véve, a legnagyobb járásnak 40 községe van, s 18-20-an vannak a járási tanács mezőgazdasági osztályán. Semmi kár nem származna abból — meggyőződésem szerint —, ha mondjuk a pénzügyi osztály is egy kicsit többet foglalkozna a mezőgazdasági kérdésekkel. Hiszen a pénzügyi osztály legfőbb feladata most a járási tanácsnál is a mezőgazdasággal összefüggő ténykedésen alakul ki. [sic!] Úgyhogy nem tudom, jó dolog-e, hogy belemegyünk további státuszemelésbe. Vetés és felvásárlás kérdése. Először talán a vetésről. Egyetértek teljes egészében azzal, amit Fehér elvtárs elmondott a beszámolójában, még a hangjával is egyetértek, ahogy most felvetődött ez. De sajnos, a mindennapi életben nem így vetődik fel. Rendkívül nagy idegeskedés van, elvtársak, a vetés vonalán. Idegeskedés és kapkodás van, nyúzzuk egymást, hogy gyerünk, gyerünk előre, és én nem szeretem, mikor ütünk-vágunk jobbra, balra, hogy gyerünk előre. Szeretném elmondani: amikor az október 31-i vetési határidőt megszabta a Földművelésügyi Minisztérium, mikor én megkaptam, rögtön arra gondoltam, hogy aki ezt meghatározta, az se hiszi el, hogy október 3 l-re — az idei évet figyelembe véve — a vetést be tudjuk fejezni. Ismert dolog a kukorica, a burgonya késői érése és egyebeket tovább lehetne sorolni. Jó, nyomjuk le október 3l-re és azóta is örökös nyomorgatás, hogy gyerünk, gyerünk. Higgyék el, elvtársak, hogy mindent megtesz minden megyebizottság — meggyőződésem szerint —, amikor az idő egyáltalán engedi, nem zuhog az eső, és vetni lehet. Ezt mutatja egyébként, hogy mikor egy kicsit kitisztul az ég a fejünk fölött, abban a pillanatban a határ el van lepve, és megy e vetés. Megy a vetés. Véleményem szerint a hozzáállás tekintetében nincsen baj. Hogy az idő nem kedvez, ez egy másik kérdés, de még nem katasztrofális, és nagyon egyetértek azzal, amit Fehér elvtárs mondott, hogy ezt az időt még a magunk javára lehet bőven fordítani. Csak ne idegeskedjünk, az nem jó tanácsadó, amikor ilyen helyzet alakul ki. A felvásárlásról. Az a szépséghibája az előterjesztésnek, hogy azt nem mondjuk ki — remélhetőleg majd később kimondjuk —, hogy az öt év alatt hogyan akarjuk a felvásárlási apparátust rendbe hozni. Egy kicsit rugalmasabban menjen 759