A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Örülünk annak, hogy a tsz-parasztság megfogadta a Központi Bizottságnak, a kormánynak tavaly óta hangoztatott tanácsait: azt, hogy a növendékállatok, sertések, baromfiak elhelyezésére egyszerű épületeket szabad és kell építeni, s a tehenek egy részét is átalakított istállókban kell elhelyezni. Ennek nyomán tavaly is, de még inkább az idén a tsz-ekben túlsúlyra került az egyszerűbb, olcsóbb, házilagos építkezés, amely a népgazdaság korlátozott teherbíró képessége mellett lehetővé teszi a közös nagyüzemi állattartás gyorsabb ütemű kialakítását. Ennek következtében az idén előreláthatólag 73 000 férőhellyel bíró tehénistálló, több mint 93 000 növendékmarha férőhely, csaknem 60 000 férőhely sertésfiaztató, mintegy 370 000 egyéb sertésférőhely 215 000 férőhely juhhodály, 2 millió baromfiférőhely épült. Általában a tervezett férőhelyeknél több valósul meg minden egyes jószágfajtánál, pl. tehénférőhelynél több mint 5000-rel, sertésfiaztatóból 14 500-zal, egyéb sertésférőhelyből pedig mintegy 160 000 darabbal terven felül. Hallották, hogy az 196 l-es népgazdasági tervben mennyi beruházás jut termelőszövetkezeti építkezésekre. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezésében mintegy 800 000 holdnyi szántóterületi fejlődést véve alapul: a régi és új tsz-eket együttesen számítva csupán mintegy 200 forint építkezési beruházás jut egy kh szántóra, kevesebb, mint az idén, s még kevesebb, mint tavaly. Ez azt a kötelezettséget rója mindnyájunkra, hogy még okosabban és gazdaságosabban használjuk fel a beruházási segítséget. Ez az eddigieknél is jobban kiemeli az egyszerű, olcsó, házilagos építkezések, átalakítások, a szerfásmegoldások, a saját erő fontosságát. Éppen ezért a rendelkezésre álló beruházási eszközök felhasználásánál különös figyelmet kell fordítani a gyorsan hasznot hozó sertés- és baromfiférőhelyek, illetve növendékmarha istállók létesítésére. Nemcsak azért, mert ezek a legolcsóbbak, a legtöbb közös férőhelyet tudjuk építeni, hanem különös gondot és erőt kell kifejteni felépítésük érdekében az ország húshelyzete miatt is. Az idei mintegy 600 ezer darabbal szemben a jövő esztendőben legalább egymillió darab hízott sertést kell a közös gazdaságokból szerződéses úton megkapnunk. Ezen felül a több mint 400, de inkább 500 ezer darabot a tsz-parasztok háztáji gazdaságaiból. És 2-300 ezer darabot meg a még megmaradó egyéni gazdaságokból, kisállattartóktól, szintén szerződéses úton. És itt szólnom kell a háztáji gazdaságok szerepéről, nevezetesen árutermelő funkciójukról. A Központi Bizottság, a Politikai Bizottság, valamint a kormány és a Gazdasági Bizottság az elmúlt másfél év alatt számos határozatot hozott annak érdekében, hogy a közös gazdaságok termelésének és árutermelésének minden eszközzel való fejlesztése mellett a termelőszövetkezeti parasztok háztáji gazdaságaiból is maximális mértékben megkapjuk mindazt az árut, hízott sertést, baromfit, tejet, tojást, amire a népgazdaságnak szüksége van, továbbá mindazt a jószágszaporulatot, amelyre a közös gazdaság gyors ütemű fejlesztéséhez, utánpótlásához szükségünk van. A valóságban a párt- és kormányhatározatokat csak részben tudtuk megvalósítani. Párt- és állami apparátusunk vezetőinek és beosztottjainak egy része, a termelőszövetkezeti vezetők jelentős része valójában nem ért egyet ezekkel a határozatokkal. S jelenleg is igen keveset tesz a háztájiban levő sertéshizlalási szerződéskötések előmozdítására. Ezt mutatja az is, hogy a jövő félévre előirányzott 600 ezer darabos sertéshizlalási keretből október 15-ig lekötöttünk 239 000 darabot, s ebből mindössze — írd és mondd — 10 700 darab esik a háztáji gazdaságokra, 15 000 darab az egyéni gazdaságokra. Annak ellenére, hogy 752