A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Ezt úgy képzeljük el, és azt tartjuk célszerűnek, hogy megfelelő felvilágosító és szervezőmunkával most csak a jobb minőségű szántóföldeket hozzuk be a mezőgazdasági tsz-ekbe. Más szavakkal: mezőgazdasági tsz-eket csak a jobb minőségű földeken szabad és kell szerveznünk. A gyengén termő földeken, így a homokon vagy azok egy részén egyszerűbb, I. típusú termelőcsoportokat szervezzünk, a történelmi borvidéken pedig még ennél is egyszerűbb formákat, a szakcsoportokat vagy hegyközségeket.

7 A legsilányabb sívóhomokot, karsztos területeket, a hegyvidékek nagyüzemi művelésre alkalmatlan szétszórt területeit pedig egyelőre hagyjuk ki. A homok és sziken csak az átlagnál jóval nagyobb állami támogatással, költséges talajjavítással, szőlő-, gyümölcstelepítéssel tudnánk a mai nagyon alacsony terméshozamoknál valamivel nagyobbat elérni. Ennek következtében — ha ezeket a földeket mezőgazdasági tsz-ekbe hoznánk be most — a belépett dolgozó parasztok életszínvonalát ezekben számottevően nem tudnánk megjavítani, amely csak visszahatást váltana ki bennük, magyarán: az alacsony hozamokért és életszínvonalért nem a homokot, a sziket, a karsztot okolnák, hanem a szövetkezeti gazdálkodást, bennünket szidnának. Éppen azért javasoljuk, hogy a gyenge termőképességű földeken most nem szabad mezőgazdasági tsz-eket szervezni, hanem csak egyszerűbb szövetkezeteket. Ennek politikai előnye az, hogy a mostani téli szervezés után nagyobb üres foltok [sic!] ezeken a területeken sem maradnának ki. Másik előnye, ami legalább ugyanilyen fontos, hogy a termelőcsoportok, szakcsoportok részére különösebb állami beruházási támogatás — mindaddig, míg termelőcsoportok és szakcsoportok maradnak — nem szükséges. Meg is kell mondani nyíltan a termelőcsoportoknak, hogy a törvényes 20%-os jövedelemadó elengedése mellett, tehát az eddigi kedvezmény mellett, az állam jelenleg más segítséget, így szakembert és gépállomási kapacitást nem tud nyújtani számukra. Hasonlóképpen az átlagosnál jóval nagyobb, ötszörös, hatszoros beruházásokra lenne szükség a szőlő- és gyümölcstermesztésben, amelyet most nem tudunk megadni. Ezért javasoljuk — mint említettem —, hogy a történelmi borvidékeken mai helyzetünkben nem szabad mezőgazdasági tsz-eket szervezni, hanem csak szakcsoportokat vagy hegyközségeket. Ahhoz viszont természetesen ezeknél is ragaszkodnunk kell, hogy alapszabályszerűen gazdálkodjanak, tehát annak alapján a szocialista elemek folyamatosan erősödjenek gazdálkodásukban. Természetesen az egyszerűbb szövetkezeteket, termelőcsoportokat, szakcsoportokat is a szocialista szektorhoz tartozóknak kell tekinteni. Hogy a Központi Bizottság helyesen tudjon dönteni, elemeznem kell •— ha röviden is — azokat a körülményeket, amelyek között a tervbe vett fejlődést végezni kívánjuk. Az ország általános belpolitikai helyzete kedvező erre. Nem romlott tovább a külpolitikai helyzet sem, sőt a béke erői, élükön a szocialista országok ENSZ-ben történő fellépése következtében, javult is az valamit. Mindezek nyomán ma falun sincs háborús félelem. A tervezett fejlesztést alátámasztó gazdasági körülmények viszont kedvezőtlenebbek a múlt télihez képest. A népgazdaság ismert helyzete következtében az 1961. évi tervben korántsem tudunk annyi anyagi eszközt biztosítani sem a meglevő, sem az ezután alakuló tsz-ek számára, mint ebben az évben. A szélsőséges időjárás következtében rosszabb a termés is az idén. Az aszálykár miatt néhány megye nehéz helyzetbe került a takarmányellátásban. A fagykár nagy károkat 748