A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tudom én hánykor —, hát annyit éppen várhatunk, mert úgyis csak kedden akarjuk kiadni. Ez pénteken 10-11 órakor volt. Majd megmondják, hogy csatlakoznak, vagy nem csatlakoznak hozzá. Teljesen egységesen és határozottan léptünk fel. Az albánok is, hogy ez ne legyen félreérthető. Az elvileg hibás nézet volt az ő részükről, amire megfelelő választ kaptak. Ők is úgy voltak, hogy a vitába nem tudom hogy kapcsolódtak be, de amit felolvastak, az szöveg volt. Lehet, hogy már előre megcsinálták. Ott volt valami olyasmi, hogy sajnáljuk, hogy a két párt ezt nem tudta rendezni...

37 stb. Erre olyan választ kaptak, hogy ez nem a két párt dolga, és már elmúlt az az idő, hogy a vitézek a harcmezőn összecsapnak, és akinek igaza van, azzal megy az egész, meg hasonló. Még azt is mondta Hruscsov: és mit csinálnak maguk, ha mi a kínaiakkal egyetértenénk, s maguk mindannyian azzal nem értenének egyet, vagy valami rosszban értünk egyet? Akkor a dolog el van intézve? Ezt tehát elhatároztuk, és kriminális állapotban befejeztük a 12 párt eszmecseréjét. Azonkívül elhatároztuk, hogy összehívjuk a többieket is másnapra, 10-re és közöljük, milyen nyilatkozatot fogadtunk el, hogy egy ilyen új eszmecserét az egész helyzet értékelésére összehívunk, bizottságot hozunk létre. Ezt határoztuk el. Még ehhez a vitához valamit meg szeretnék említeni. Ki kivel volt itt ellentétben? A mi küldöttségünk felszólalásában erre nagy figyelmet szenteltünk, hogy ki kivel volt ellentétben. Rendkívül érdekes a harcmodor. Nagyon érdekes. A harcmodorhoz tartozik a következő: mindenki súlyos szemrehányást tett a pekingi dolgok miatt. Legalább hússzor válaszolták rá, és azt mondták: kérem, ott abban a pekingi szövegben idézőjelbe tették a kommunák és a nagy ugrás szavakat. Hát tessék megmondani: ha valaki pártjának a fő vonalát támadják, hogy vajon az nem köteles-e a fő vonala védelmére kelni. Ezt hússzor elmondták. Nem tudni, hogy mit tettek ott idézőjelbe, senki ezt a szöveget nem is látta, lehet, hogy ott valamelyik albizottságban volt egy ilyen szöveg, de mi arról beszéltünk, hogy milyen alapon hívják ott össze felhatalmazás nélkül a kommunistákat, milyen alapon jelentik ki, hogy mindenki revizionista, mindenki opportunista. 0 mindig azt mondja, hogy idézőjelben volt a „kommuna" szó. Közben nekem lassan kialakult, hogy hogyan is megy a vita. Tudniillik Pekingben még kijelentették, hogy nem értenek egyet az SZKP-val, szóval hogy véleményeltérés van közöttük, az SZKP és a többi testvérpárt között. Véleményeltérés van a 17 testvérpárt római deklarációjában

38 kifejtett nézetek és az ő nézeteik között. Még ott nagy súllyal szerepel a békés átmenet lehetősége a szocialista forradalomba. Az revizionizmus. Ezt mondták Pekingben. Tehát ott megnevezve meg volt mindenki, akivel nézeteltérés volt. A tizenkettőnk vitájában egész nap mindenki szemben állt velük. Mindig csak azt mondták: az SZKP-val van nézeteltérésük. Szóval így lokalizálták, és egy furcsa képet is használtak, amit Hruscsov másképp magyarázott, de azt hiszem, én értettem azt jól: nagyon sokszor elmondták, hogy van tíz ujj. Ha egy ujjal van baj, akkor ne vegyük mindig a kilencet, mert jó, hogy a kilenccel nincs baj, ezt mondták vagy nyolcszor. Senki nem értette, hogy mire. Hruscsov úgy magyarázta, hogy arra értették, hogy sok kérdésben egyetértünk, egyben nem. Én arra értettem, hogy ő azt mondja: mindenkivel egyetértenénk, csak eggyel nem. Annál is inkább, mert mikor felsorolta, mindig azt mondta, öt kérdés van. Előtte mondja, hogy tízből egy ujj van, ami görbe. Utána azt mondja, hogy öt kérdés van. Ezt háromszor, négyszer így megismételte. Tehát Pekingben 727