A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kommunizmust építeni, ha még nem épült fel a szocializmus. És ez tulajdonképpen azt jelentette volna, ahogy elkezdték. Egyébként jellemző rá, hogy a gyakorlatban már korrigálták. Ti. a gyakorlatban már ők szépen rendre-sorra itt-ott visszavonultak, és már megcsinálták a termelési brigádokat, ami kb. egy-egy falu, magyarán mondva egy-egy termelőszövetkezet. Ez van a gyakorlatban. Aztán nagyon sok helyen visszavezették már többségben a teljesítmény munka szerinti díjazását és az ingyen evést, meg hasonlót már csak helyenként, nagyon kevés helyen alkalmazzák. A gyakorlatban tehát már tulajdonképpen korrigálták, és a zászlót még mindig viszik, hogy nem ismerik el a testvérpártok az ő eredményeiket. A nagy ugrás: ennél meg az volt, hogy itt is leginkább a szovjet küldöttség, de a bolgár és még egyik-másik foglalkozott vele, de a legvilágosabban a szovjet küldöttség fejtette ki, hogy a nagy ugrás és általában minden ugrás, amilyen nagy az ugrás, olyan kicsi a tervszerűség benne. A szocializmus építésének és magának a szocializmusnak egyik lényeges vonása a tervszerűség. Az olyan tervek, amelyiket fele idő alatt háromszorosára lehet túlteljesíteni, azok valójában nélkülözik a tervszerűség elvét. Ezért az ilyenfajta nagy ugrások, sorozatos nagy ugrások ellen vannak, mint nem helyes gyakorlatnak, szembenállnak ezzel. A Szovjetunió mondta, náluk is voltak ilyenfajta neki-nekilendülések, ezek időnként jelentkeznek is, de mindig olyankor, amikor a tervszerűség elemei nem érvényesülnek teljesen. A pártszerűtlen módszerekkel kapcsolatban mi is igen erősen polemizáltunk és mind a pekingi, mind a Budapesten alkalmazott módszer ellen. Azt mondtuk, ha nekik helyes az álláspontjuk, illetve előfordulhat — majd három éve annak a nyilatkozatnak —, hogy egyik párt olyan meggyőződésre jutott, hogy változott a helyzet, másképp kell most mondani valamely tételt, vagy olyan meggyőződésre is juthat, hogy akkor nem volt helyes az elemzés és egy más elemzés kell. Ez minden párttal előfordulhat. Előfordulhat, hogy mi mindannyian arra a meggyőződésre jutunk, hogy új helyzet van, új tézis kell, vagy új elemzés volt, és kiderül, hogy valamelyik tézis hibás, akkor mit csinál egy párt, egy kommunista párt? Haladéktalanul üzen a többi pártnak, hogy testvérek, üljünk össze gyorsan, mert együtt elemeztük, szerkesztettük, aláírtuk mindannyian, hát külön-külön ne lépjünk ki a világ elé. Elemezzünk újra. És fordítva. Most is az ő pártjuk volt az a párt, és milyen udvarias és gondos ez az SZKP! Nekünk június 7-én azt írták, hogy egyikmásik testvérpárt azt mondja, hogy rövid az idő, és a belső pártélet eseményei miatt sem lehetséges létrehozni. Azután Hruscsov ott elmondta, hogy az a „néhány" testvérpárt az egy testvérpárt, a kínai, mert a többi az azonnali találkozó mellett volt. Ahelyett, hogy sürgették volna, meg kezdeményezték volna, meg szorgalmazták volna, most már hónapok óta nyíltan fellépnek a sajtóban, meg tömegszervezetekben és másutt. Általában látnivaló, hogy véleményeltérés van közöttünk. Ezt az ellenség már kihasználja, politikailag máris kihasználja, mégpedig nem a kínaiak ellen, hanem éppen arra kell neki, hogy kétséget támasszon a legszélesebb tömegekben a szocialista országok őszinte békeakaratát illetően. Ez a szocialista és kommunista, vagyis kommunista és munkáspártok leghatalmasabb fegyvere a kapitalista országokban. Az emberek egy bizonyos része a szocializmushoz hajlik, egy más része azonban a kommunisták felé fordul, mert látja, hogy azok harcolnak a békéért és a háború ellen. Ezzel ki akarják csavarni ezt a fegyvert, 725