A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Mik voltak azok a kérdések, amelyek középpontban voltak? Előbb csak megnevezem: az egésznek a neve az 1957-es nyilatkozat helyes értelmezése, azaz marxista-leninista értelmezése. Itt az történt: mind a 12 párt deklarálta, beleértve a Kínai Kommunista Pártot is, amely nagyon nyomatékosan deklarálta, hogy ő az 1957-es nyilatkozat alapján áll. Mind a 12 párt kijelentette a legkategorikusabban, hogy ők az 1957-es nyilatkozat alapján állnak. Az eltérés az volt, hogy mi mindnyájan mondtuk, hogy ők eltértek tőle, rendszerint érvekkel bizonygattuk ezt és néha jelzőkkel. Valahogy meg kellett nevezni. A neve ennek pedig az volt, hogy baloldali és szektás irányban tértek el tőle. Ez mind a 11 párt egységes álláspontja, az övéké pedig az, hogy az SZKP az eltért tőle jobbra, revizionista vonalra. Az egyes tételek körül folyt a vita, bizonyítás, az érvelés, az argumentálás. Az általános vita az volt, hogy mind a 11 párt bizonyította a nemzetközi helyzet jelenlegi állapotával, az 1957 óta végbement fejlődéssel, a szocialista tábor jelenlegi erőviszonyával, az összes testvérpártjaink fejlődésével, ami 1957 óta volt, az imperialista kudarcok sorozatával, hogy az 1957-es határozat az marxista-leninista, helyes határozat, a gyakorlat által igazolt, elméletileg helyes döntés, amelynek nagyszerű eredményei vannak. A kínai elvtársak egyetlen egy tényt nem tudtak felhozni arra, hogy ez nem így lenne. Olyasmit magyaráztak, hogy ez elaltatja az éberséget, hogy a békéről, meg nem tudom én mi...

35 Mert ilyesmin vitatkoztunk, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. Ez egy feltétel volt. A másik a békés egymás mellett élés, tulajdonképpen ekörül volt az igazi vita: a békés egymás mellett élés körül. Nem is az, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hanem a békés egymás mellett élésről. Aztán a szocialista forradalom győzelmének lehetősége békés úton, ez volt a harmadik ilyen nagy kérdés. Belekeveredett a vitába úgy oldalról valahonnan egy nagyon fontos kérdés: a nemzeti burzsoázia forradalmi szerepe a jelen helyzetben — majd megmondom, mi körül folyt a vita —, végül a párton kívüli szervezetek szerepének értelmezése és megítélése: szakszervezet, békeszövetség, világbékeszövetség, ifjúság stb. Azután két belső kínai kérdésről is, a kommunák kérdése sokat szerepelt ott a vitában és a nagy ugrás. Ezek voltak az elvi kérdések. Ezenkívül egy szintén elvi dolog, mégpedig a pártszerű módszerek kérdése, illetve a pártszerűtlen módszerek kérdése. Ez is végső fokon elvi kérdés. Mi elítéltük a kínaiak módszerét, mint pártszerűtlent és a kommunista mozgalomban elfogadhatatlan módszert. Azután volt egy konkrét, óriási vita, hogy arról a tanácskozásról, ami folyt reggeltől estig, adjunk ki egy rövid közleményt. Nem nyilatkozatot, nem a nemzetközi helyzet új értékelését, hanem egy rövid közleményt, és ott két dolgot szögezzünk le: azt, hogy az 1957-es nyilatkozat helyes, hogy állítólag mindnyájan egyetértünk, a kínaiak százszor elmondták, hogy helyes, annak alapján állnak. Ezt mondjuk, és hogy tanácskoztunk, és ezt megállapítottuk. Ezeket vitattuk. Egypár dolgot megemlítenék, mert ezekkel a kérdésekkel kell nekünk foglalkozni többféle vonatkozásban. Végigvittük ezt a kínai kérdést. Mi ennek a logikája? Ervekkel, külön-külön, senki össze nem beszélt — tényleg, ha akarják megesküdhetek, senki senkivel nem beszélt —, ismertük azt, amit ismertünk. Ennek a bizonyos péntek estének a végén a kínaiakkal megint valahogy kibékültünk mindig, [sic!] Amikor tántorogtunk kifelé, a kínai elvtársak odamentek a szovjet elvtársakhoz, és azt mondták, hogy a módszer — a szovjet delegáció módszerei — nagyon rossz volt, de az eredmény jó. És akkor megjegyzésként hozzáfűz722