A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tételeket: amíg imperializmus lesz stb., stb. Amiket már az előbb is idéztem, és még fogok idézni, mert ez volt azután a bukaresti téma is. Hát eléggé kellemetlen helyzet alakult ki ennek következtében ott kint. Mindenki látta, hogy itt egység nincs. A kínai elvtársak aztán újra kezdték feszegetni, már olyasmivel is fenyegetőztek, hogy kilépnek a Világszövetségből, és akkor végre a mieink elhatározták — amit ilyen esetben a legokosabb elhatározni —, csináljanak, amit akarnak, ők kitartanak a vonal mellett, a szöveg mehet, és meg fogják szavazni. így került sor aztán a szavazásra. A vitában egyetértés megint nem volt, nagyon éles vita volt, és a szavazásnál a legvégén a kínai elvtársak is megszavazták az eredetileg előterjesztett szöveget, amit ők közben ismételten revizionistának és megalkuvónak neveztek. Ezzel aztán befejeződött a Főtanács ülése, és megjelent a sajtóban a közös közlemény, ami Magyarországon is megjelent.

23 Ezek voltak az előzmények. Ezek után utaztunk mi Bukarestbe. Még meg kell jegyeznem, az előzményekhez tartozik, hogy a Főtanács ülése után — miután megszavazták a legvégén ezt a határozatot — még június 15-én ez a megnevezett szakszervezeti alelnök, a Vörös Zászló című folyóiratba még egy cikket írt, és ott kifejtette ugyanazt, amit ott a vitában támadásként a közös vonallal szemben kifejtett. Ez volt tehát az előzmény. Miután én minderről tudomást szereztem — ez egy hétfő délelőtt 11 óra körül volt — fél órával később kellett nekem búcsúztatni a magyar pártmunkás küldöttséget,

24 amelyik Pekingbe indult. Kiss Károly elvtárssal együtt áthívattuk Sándort, és beszéltünk vele. Nehéz helyzet volt, és én megmondtam a Sándor elvtársnak, ha ez az út két hét múlva lenne esedékes, maguk „nem érnének rá elutazni Kínába" — ilyen viszonyok között — de mi most már nem akarunk feltűnést. Legyen szíves és vegye utasításképpen, utazzanak el, kezdjék meg a munkájukat, ha vitát akarnak kezdeni, térjenek ki előle, és mondják meg, hogy forduljanak a párt Központi Bizottságához, ha valamit akarnak. Hogyha túlságosan erőszakoskodnak, akkor menjen be a Központi Bizottsághoz, és mondja meg: holnap reggel utazunk haza, és szakítsák meg a programot. Más nyelven ilyen módszerekkel szemben nem lehet eljárni, se vitatkozni, se apellálni. Ezzel utazott el a mi küldöttségünk, és azóta sem hallottam róluk semmit, mert én sem voltam itthon. Remélem, még élnek, és egy képeslapot időnként küldenek...

25 MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: 7-én jönnek. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: De valami túl kellemes nem lehet, az bizonyos, mert Brutyó elvtárs beszámolójából tudjuk, hogy ez a vonal aztán vonal! A mi kínai testvérpártunk az egy katonás párt. Az említetteken kívül a Csou En-laj is adott egy fogadást a Főtanács ülésén részt vevők tiszteletére, aztán még több minden történt. Többek között tíz éves pionír kislányok csokrokat hoztak a rendezvényen, de a Liu Sao-csi, a Teng, ez a Si, a Csou En-laj, meg ez a tíz éves kis pionírlány ugyanazt a lózungot fújta. Amerre mentek, és ahol emberrel volt dolguk, mind ugyanazt a lózungot fújták, a kis pionírtól a kormány elnökéig és a Népköztársaság kormányáig. Nem tudom tehát, hogy megy most ott ez a tapasztalatszerzés a mi pártmunkásaink részéről — vita nélkül aligha —, ezért ajánlottuk, hogy ha nagyon erőszakoskodnak, szakítsák félbe a programot. Még az előzményekhez tartozik bizonyos értelemben — ezekről aztán már Bukarestben értesültünk —, hogy megérkezett 17-én Moszkvába az a kínai küldöttség, amely a Román Munkáspárt kongresszusára utazott. Magával hozta Mao elvtársnak a levelét, egy elvtársi levelet, amelyben írja és kéri, hogy Hruscsov 719