A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Miután megvolt a bizottságokban ez a viharos vita, még a Főtanács megnyitása előtt a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága összehívott 40 kommunistát a különböző szakszervezetek képviselőiből megjelent elvtársak közül. Ott volt a Szovjetunió Kommunista Pártjától a Grisin,

18 a Frachon

19 a franciáktól, neves olasz elvtársak és más elvtársak. Tőlünk a Brutyó elvtárs. Tehát jelentékeny részben központi bizottsági tagok, és mint ilyeneket hívta meg a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága őket egy vacsorára. A vacsora úgy zajlott le, hogy valami vacsora volt, rendkívül gyorsan hajkurászták, hogy egyenek, egyenek, mert valami dolguk van. A Brutyó azt mondja, hogy mint valami óvodistákat, úgy etették meg őket nagyon gyorsan, utána átvitték egy másik terembe, hogy majd beszélgetni fognak. Ezen a beszélgetésen a Liu Sao-csi

20 elvtárs elnökölt — tehát nem akárki a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága képviseletében —, az előadó pedig a Teng Hsziao-ping,

21 a Központi Bizottság főtitkára, tehát szintén nem akárki. Ott szépen elmondták, hogy ez a rezolúció revizionista, ezt ők nem szavazhatják meg. Kifejtették, hogy ellentét van közöttük és a Szovjetunió Kommunista Pártja között, más testvérpártok között, a 17 Rómában összeült nyugati párt között, mert véleményük szerint mindezek a pártok revizionista vonalra csúsztak. Ezt ott, ezen az ülésen kifejtették. A jelen lévő elvtársak ezt a bevezető előadást meghallgatva, sorra, rendre szót kértek és kijelentették, hogy nem óhajtanak vitába bocsátkozni, nekik a pártjuktól nincs felhatalmazásuk arra, hogy itt pártok közötti véleményeltérést vitassanak, és ha a Kínai Kommunista Pártnak ilyen nézetei vannak, akkor legyen szíves és forduljon az illető kommunista pártok központi bizottságaihoz, ott, valami megfelelő és arra illetékes helyen vitatkozzon. Ok, a Szakszervezeti Főtanács ülésére jöttek, és ők szakszervezeti funkcionáriusok. És ott akarták hagyni az egészet. Erre ott még állva további három órát vitatkoztak, mindenki, a Franchon és más, nagytekintélyű, ismert nemzetközi forradalmárok, kommunisták kérlelték őket: ne csináljanak ilyen hallatlan dolgot, már harmadik napja nem tudták összehívni a Főtanács ülését, a megadott és publikált határidő után. Az imperialisták és már mindenki kezdett felfigyelni, hogy itt mi van. Azonkívül a Főtanács ülésére egy egész sor megfigyelő volt meghíva a sárga szakszervezetekből,

22 és olyan szakszervezetekből, amelyek függetlenek a Világszövetségtől is és a sárga szakszervezetektől is. Ezek mind ott ültek, és nem nyílik meg az ülés. Végül a mi elvtársaink — hát most úgy kell mondani, hogy a „mi", tehát az összes többi, a nem kínai — kijelentették, hogy ha nem tudunk a kínai elvtársakkal megegyezni, akkor ők holnap összehívják a Főtanács ülését, és szavazni fognak. Ok kitartanak az eredeti tervezet mellett, mert az egy helyes tervezet. Miután ezt kijelentették, a kínai elvtársak közölték: jó, akkor most elállnak tőle, nyissák meg a Főtanácsot, és majd elvégzik a munkájukat. Most már harmadszor ott Pekingben kijelentették, hogy jó, akkor most elállnak a további vitától. Ezután megnyílt a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának a nyilvános ülése, ahol különböző emberek, megfigyelők, meg nem kommunisták, meg újságírók és mindenféle emberek jelen voltak, ahogy az ilyenkor szokott lenni. Ott a kínai elvtársakat képviselő Si családnevű ember — nem tudom a nevét elmondani — a kínai szakszervezeti főtanács — vagy nem tudom, mi a neve — alelnöke, vezető, reprezentatív képviselő felszólalt a nyílt ülésen és a nyílt ülésen ismét, most már harmadszori ígéret után, újra az ő platformjukat védte. Ezeket az ismert 718