A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Nemes elvtárs nyíltan közölte. Ugyanakkor ők haladéktalanul hozzáláttak a cikk kinyomtatásához, mert két nappal később 10 000 pld-ban ki volt nyomtatva, és elterjesztették. Ez is eléggé olyan, számunkra érthetetlen és furcsa eljárás. Ezt követően a Szakszervezeti Világszövetség

15 Főtanácsának pekingi ülése június elején új tapasztalatot adott a mi pártunk számára is és a testvérpártok egész sora számára is. Kénytelen vagyok itt röviden elmondani, mi történt ott, mert az rendkívül fontos, ami Pekingben történt a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsa ülésén. Itt a következő történt. Kissé szerencsétlen körülmények között ment oda a Főtanács ülését megtartani. Ez alatt azt értem, hogy ott a munkát hosszabb ideje óta vezető és legjobban ismerő főtitkár, a Saillant elvtárs,

16 megbetegedett, pedig úgy volt, hogy inkább előre küldték kórházba, hogy addigra jöjjön rendbe. De közvetlen az ülésszak előtt megbetegedett, és nem is tudott már Pekingbe elutazni. Ennélfogva ebben a Főtanácsban vezetési nehézségek keletkeztek. Nem azért, mintha ott nem lenne rendes elvtárs — van ott sok a titkárok között —, hanem azért, mert ott is vannak ilyen bizonyos — nem tudok mást nevet mondani — ilyen aritmetikai problémák. Az elnök olasz, a Saillant francia, utána a leginkább járatos titkár megint csak olasz. Nem akarták, hogy olasz elnök, olasz titkár intézze az ügyeket, és ennélfogva kicsit összevissza intézték a dolgokat. Ott helyben sem volt határozott vezetés a Világszövetség részéről. Ez egy kicsit rossz indulás is volt. Most mi történt? Elkészítettek a Titkárságban egy határozati javaslat tervezetet. A Szakszervezeti Világszövetségnek megvan a maga titkársága — azt hiszem, Prágában tartózkodik, vagy hol — és ahogyan ilyenkor szokás, másfél, két hónappal előtte elkezdtek dolgozgatni a határozati javaslaton, amit megerősített az Elnökség már előzetesen. Ez a határozati javaslat megfelelt — ami abban politika volt, tehát nem kifejezetten ilyen munkásvédelmi kérdés, hanem nemzetközi politikai kérdés — az 1957-es nyilatkozatnak: harc a békéért, a békés egymás mellett élésért, és ilyen feltételek voltak abban a tervben. A tervezet elkészítésében egyébként részt vett a Szakszervezeti Világszövetségben működő kínai titkár elvtárs is a többi titkár sorában. Közben semmiféle ellenvetése nem volt. így érkeztek ők meg oda — hogy így mondjam — bizonyos értelemben vezető nélkül, de egy kész szöveggel Pekingbe. Pekingben újra összeült a Titkárság, meg az Elnökség, meg különböző szövegező bizottságok, és megkezdte szokásos munkáját. Ezeken az üléseken, ahol a mi képviselőnk nem vett részt — ezen a titkársági, meg bizottsági üléseken, mert ilyen tagsággal nem rendelkezik Brutyó

17 elvtárs, ő csak a Főtanács ülésén vett részt, de a többi elvtársaktól meglehetős pontossággal tudjuk, hogy mi történt —, mind a Titkárságban, mind az Elnökségben, mind az összes albizottságban a kínai elvtársak teljesen egyöntetűen rendkívül élesen és határozottan felléptek a határozati javaslat tervezet fő vonala ellen. Tehát a békés egymás mellett élés és nem tudom én, mi ellen, ezek ellen a fő tézisek ellen, kerekperec kijelentve, hogy ezek revizionista utak. Mindenütt vita volt, a vitában megegyezni nem tudtak, a többi elvtárs teljes egységesen védte a tervezet vonalát, hogy az nem revizionista, hanem marxista-leninista tétel, ezek megfelelnek a kommunista és munkáspártok 1957-es nyilatkozatának. Egymást meggyőzni nem tudták, és minden vita azzal zárult, hogy a legvégén a kínai elvtársak kijelentették: jó, akkor menjen így tovább, óriási és el nem döntött viták után. Ez ebben a ciklusban többször is ismétlődött. 717