A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

május végén, június első napjaiban volt, és szerintük nincs elég idő okmányok kidolgozására stb. Tehát egyetértenek a tanácskozás összehívásával, de a Román Munkáspárt kongresszusáig az időt rövidnek tartják. Ezt követően — erről értesítést mi június 2-án kaptunk — újra volt ilyen körüzenet-féle, és június 7-én érkezett hozzánk az SZKP Központi Bizottságának levele, akihez az üzenetek befutottak az idő rövidségéről, és akkor volt egy olyan javaslat, amit több testvérpárt ajánlott, hogy mégis jöjjünk össze Bukarestbe, és folytassunk eszmecserét a nemzetközi helyzetről anélkül, hogy határozatokat hoznánk. Ebben mindenki egyetértett. Ilyenféle találkozó volt tehát előre elhatározva. Valamit még szeretnék — mielőtt az ott történtekre rátérnénk — foglalkozni a számunkra nem érthető kínai fellépésekkel. Melyek voltak ezek, és milyen alkalommal jelentkeztek? Az első ilyen dolog a Vörös Zászló áprilisi cikke

14 volt, azt hiszem, mindannyian ismerik, olvasták, Lenin születésének évfordulójára írt cikk. Ennek az egész cikknek van bizonyos irányzata, tendenciája. Számunkra legfontosabb az volt, hogy ez a cikk kimondotta, amíg az imperialista rendszer meg nem szűnik, egy vagy másféle háborúk mindig elő fognak fordulni. Ez abban a cikkben benne volt. Ez a cikk teljesen ellentétben van az 1957-es közös nyilatkozat megállapításával, amely kimondja, többször ismétlődően és különböző formában, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, és bizonyos feltételek megteremtése esetén a háború kiküszöbölhető az emberiség életéből még a kapitalizmus teljes megszűnése előtt. Ez tehát azzal teljesen nyilvánvalóan szembenáll. Ezzel kapcsolatban itt Budapesten is történt egy és más. Ez már a mi pártunk közvetlen tapasztalata, amit mi nem értünk. Ugyanis a következő történt. A különböző budapesti missziókban dolgozó kínai elvtársak szemmel láthatólag nagy munkát fejtettek ki annak érdekében, hogy megismerjék a magyar kommunisták véleményét arról az álláspontról, ami a Vörös Zászló említett cikkében kifejezésre jut. Azonban a rendes szokásos gyakorlattól eltérően a mi Központi Bizottságunkhoz hivatalos kérdést, hogy mi a véleményünk, nem intéztek. Ellenben külön-külön különböző központi bizottsági tagokat, még politikai bizottsági tagokat is, a Népszabadság szerkesztő bizottságát, a Rádió elnökét és vezető funkcionáriusát, kerületi párttitkárokat és különböző helyen dolgozó MSZMP-tagokat megkérdeztek: mi a véleményük erről a cikkről. Ez egy szokatlan, számunkra el nem fogadható gyakorlat. Ha fordított esetről van szó, nyilvánvalóan a mi Központi Bizottságunk ilyennel a Kínai Kommunista Párthoz fordulna, és megkérdezné, mi a véleménye. Faggatták az elvtársakat és állásfoglalásra akarták rábírni. Szerencsére nálunk a pártegység általában most rendben van, és a mi elvtársaink sorra, rendre kitértek az állásfoglalás alól, vagy megmondták a véleményüket, így pl. a Nemes Dezső elvtárs. O ugyan a saját nevében tudott csak nyilatkozni, de megmondta, hogy ez nincs Összhangban az 1957-es nyilatkozattal, és véleménye szerint nem hasznos. És ahelyett, hogy most kérdezik a véleményünket, jobban tették volna, ha előtte kérdezik, mielőtt leadják a cikket. Ami az érdekes volt, az az, hogy az a kínai elvtárs, aki felkereste Nemes elvtársat, egyenes kérdést intézett hozzá. O tudta, hogy a Politikai Bizottság tagjával beszél. Megkérdezte, mi a véleménye, leadják-e a cikket itt Magyarországon, ebben az „Új Kína" c. folyóiratban, vagy ne adják le? Nemes elvtárs kategorikusan és világosan azt mondta, véleménye szerint nem helyes, ha leadják, mert zavart kelt, és ha zavart kelt, akkor mi is kénytelenek leszünk állást foglalni. Ezt vele 716