A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

DOBI ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Csak egészen röviden kívánok hozzászólni. Mindnyájan tudjuk, hogy az a jelenség, hogy a falusi fiatalság elkívánkozik más foglalkozásba, illetve városba, ami nem új jelenség. Már az én gyerekkoromban is volt ilyen, akkor persze nem volt az a lehetőség, mint ami ma, Természetesen lényegesen kevesebben tudták otthagyni a mezőgazdaságot. De nem is a mi országunk az egyedüli, ahol ez a jelenség van. Hanem én azt gondoltam, hogy leginkább a mezőgazdaság szocialista átszervezésével van kapcsolatban, de mikor Szukarno

42 itt volt, beszélgettünk a kérdésről. Hát ők nem szervezik át a mezőgazdaságot szocialista mezőgazdasággá, de talán még nagyobb mértékben az a helyzet náluk, ahogy ő elmondta, mint ahogyan nálunk kinéz ez a dolog. Egy-két olyan jelenséget, amit talán az anyaggal kapcsolatban érdemes és érdekes megemlíteni. Nem olyan régen tanúja voltam két parasztember beszélgetésének, az egyik szidta a népi demokráciát, szidta a termelőszövetkezetet, különösen, mert ahol neki van egy kis szőlőtelepülése, [sic!] a termelőszövetkezet oda volt kénytelen az egyik gazdálkodási központját építeni, ami miatt kivágták a szőlőjét. Hogy a méltatlankodás jogos volt-e, nem tudom. De a másik azt mondja neki, te csak ezt látod meg, ezt veszed észre? Azt nem, hogy a fiad állatorvos, hát mikor lehetett volna azelőtt állatorvos, vagy az, hogy a leányod a népboltban könyvelő? Ugyanakkor Makón voltam a közelmúltban a termelőszövetkezetben, ahol a tsz helyettes elnöke elmondja, hogy a leányát semmiképpen nem tudja rábírni arra, hogy tanuljon, pedig jó tanuló volt az elemi iskolában, mert a tsz-ben megvan a nagyszerű fiatal gárda, akiktől ő nem tud elszakadni, és a szülei sem képesek rá, hogy elszakítsák a tsz-fiatalságtól a lányukat. Miskolctapolcán mentem keresztül, ott termelőszövetkezeti tagok voltak látogatóban, nemcsak ott, hanem Miskolcon is, ahol üzemeket néztek meg. Ott elbeszélgettem — leginkább lánygyerekek voltak ezek —, és bizony ők azt mondták, hogy ők semmiért sem mennének el üzemekbe dolgozni azokból a termelőszövetkezetekből, amelyben dolgoznak. Hasonló a helyzet Mihályiban, Győr megyében, ahol Fodróczi elmondja azt, hogy agronómusnak tanuló néhány fiatal jelentkezik ugyan, de ezt szervezik is, és kérik is, más fiatalok nemhogy el akarnának vándorolni onnan, inkább akik előbb elmentek, jönnek vissza a tsz-be. Ezt már régebben tapasztalhattuk a földesi Rákóczi tsz-ben, és egész sor tsz van, amelyben ez a helyzet. Azt gondolnám, hogy gondoljunk arra, hogy előbb a falusi fiatalságot kik fogták össze, kik tartották össze őket a különböző egyházakban, a kálvinistákat a kálvinista egyház, a katolikusokat a katolikus egyház. Tehát ezek a vallásos ifjúsági körök. Eléggé nyomja ez a probléma még ma is a falusi fiatalokat. S éppen azért gondolnám azt, hogy a KISZ-nek igen nagy súlyt kell helyezni a falusi fiatalság megszervezésére, hogy ezekről a helyekről elvonja az érdeklődőket, merthogy érdeklődők még mindig vannak, mert valahogy felcsigázzák az érdeklődésüket az egyházak. Tehát ott folyik munka. Ezen a területen is munkának kell folyni, hogy onnan elvonhassa őket, és annak megfelelő szervezetben, annak megfelelő nevelést kapjanak, amilyen embereket kívánunk mi és akarunk nevelni. Azt hiszem, hogy a falusi élet érdekessége a falu szocialista átalakításában igen nagymértékben megnövekedik, megnövekedett oly módon, olyan mértékben, mint amilyen ma elkívánkozás van a faluról, néhány esztendő múlva ez meg fog szűnni. Kulturális lehetőségek, sportolási lehetőségek vannak már most is. Én azt gondolom, hogy inkább a kulturális lehetőségekkel feltétlenül foglalkozni kellene, na706