A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szeretik és meg is értik az ifjúságot! Az ifjúság iránti szeretet legyen náluk olyan mély és olyan őszinte, mint a kommunista ember szeretete, amely vonzó tulajdonsággal az emberek ezreit teszi hűséges harcostárssá. Mint általában az emberekkel, az ifjúsággal sem lehet bizalmatlansággal, rideg fblényeskedéssel foglalkozni. A párt számára, világnézetünk számára: az ifjúság a jövő kérdése. A szocializmus felépítése után a kommunizmus építésére kerül sor, és ahogy ma foglalkozunk a fiatalsággal, amilyen mértékben nyerjük meg őket céljaink követelésére, úgy válik gyorsabbá fejlődésünk. Épp ezért az ifjúsággal való foglalkozás a kommunistákra nagy felelősséget ró és példamutatásra kötelezi őket. Nem tűrhető, hogy a kommunisták családjuk körében, az iskolában, a munkahelyen, vagy a társadalmi életben, akár a saját gyermekeik számára is rossz példával szolgáljanak. A jó példamutatást: a szerénységet, a becsületességet, a munkához s a tanuláshoz való jó viszonyt a kommunista szülők elsősorban a saját gyermekeik előtt tanúsítsák. Akkor a kommunista szülőknek könnyebb lesz fellépni az olyan nem kommunista szülőkkel szemben is, akik azt hiszik, hogy a gyerek — az ifjúság — szeretete agyonkényeztetést jelent. A KISZ támogatása, erősítése, vezetése és ellenőrzése a pártszervezetek életében olyan feladat, amelyet mindig megfelelő kezekbe kell adni, amelyet sohasem szabad „albérletbe" adni. A KISZ a pártnak saját gyermeke, utánpótlása, melyre növekvő feladatainál, célkitűzéseinél magától értetődő szüksége van. Iskolában és gyárban — de főképpen a mezőgazdaság területén, ahol pártszervezet hiányában a KISZ tölti be a pártszervezet feladatát — a pártszervezeteknek segíteni kell, a KISZ-nek viszont igényelnie kell ezt a segítséget. A KISZ-re vár annak a feladatnak megoldása is, hogy a deklasszált elemek gyermekeit visszatartsuk a zülléstől, hogy ne szakadjanak el az alapvető magyar társadalmi élettől és érdekektől. Át kell nevelni őket is a mi világrendszerünk számára, hasznos, dolgozó emberekké, hogy be tudjanak kapcsolódni a szocializmus építésébe és a szocialista világ általános légkörébe. Az ezen a területen elvégzett jó munka csökkenti majd a huliganizmus veszélyét. A magyar fiatalság a mi jövőnk, a mi harcunknak egy magasabb síkon továbbfolytatója lesz. Ma a szocializmus alapjainak lerakásában kell hogy részt vegyen velünk, holnap a szocializmus építésében, s ezután a még bonyolultabb és sokkalta nehezebb, de még szebb feladat megvalósításában: a kommunista világrend kialakításában és biztos építésében. Halaszthatatlanul már most el kell kezdeni felkészíteni a jövő érdekében a fiataljainkat, a mi gyermekeinket, a munkások, parasztok és értelmiségiek gyermekeit; a családban, az iskolában, a munkahelyen és az egész társadalmi életben egyaránt biztosítani kell a minél eredményesebb fejlődésüket. Másképp nem tudhatjuk leküzdeni a bennük is bujkáló kapitalista csökevényeket, a visszahúzó maradiságot. Az elérendő cél tehát, amire törekszünk a magyar fiatalság ügyében, adva van - nem kis feladat. Komoly nevelőmunkával, tanítással el kell érnünk, hogy világnézetében haladó, s a marxista világnézetet nemcsak elfogadó, de érte harcolni is akaró fiatalságunk legyen. S emellett azt is el kell érnünk, hogy ez a fiatalság egészséges testű 697