A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A vizsgálat megállapította, hogy a fiatalok — egyes fegyelmezetlenektől eltekintve — becsületesen dolgoznak. Az öntudatosabbak, akik jó kollektívában élnek — ez jelentheti a pártkollektívát, a szakszervezeti kollektívát, a párt befolyását —, maguk kezdeményezték a szocialista munkaversenyt. Őszinte lelkesedéssel vesznek részt a gazdasági, termelési feladatok megoldásában, s a társadalmi munkaakciókban. Természetesen ez a ténymegállapítás elsősorban a városi és üzemi fiatalokra vonatkozik: de kisebb mértékben ez kezd érvényes lenni már a vidéki dolgozó fiatalokra is. A fiatal értelmiségiek közül különösen az üzemi, műszaki beosztásúak munkáját kell kiemelni. Meg lehet állapítani, hogy a KISZ termelési és munkaakcióinak egyik legfontosabb eredménye az ifjúmunkások és a fiatal értelmiségiek összefogása. Sok szép példamutató tényt ismerünk már. Nagyon figyelemreméltó képet mutat a brigádvizsgálat eredménye a tekintetben is, hogy a fegyelmi vétségért büntetettek között — számarányukhoz mérten — kevesebb a fiatal, mint a felnőtt; a társadalmi tulajdon megsértői között pedig csak elvétve találni fiatalokat. Közel sem ilyen vigasztaló a kép, ha a dolgozó munkásfiatalok tanulását és szakmai képzését nézzük. E téren még sok a tennivaló. A kommunistákra, a szervezett munkásokra — tehát a pártra és a szakszervezetre, a KISZ-re — itt hallatlanul nagy feladat hárul. A dolgozó munkásfiatalok szakmai képzése és szakadatlan továbbtanulása életkérdés számunkra. Ez az új munkásosztály nevelését jelenti - a szakmai képzés és továbbtanulás, általában az ifjúság tanulása évek múlva mutatja meg igazi hatását, és hozza a felbecsülhető eredményeket. A brigádvizsgálat szemléltetően mutatja, hogy az elmúlt években a legnagyobb eredményt az ifjúság széles tömegeinek munkára való nevelésében értük el. Nagyrészt leküzdöttük a fiatalok, különösen a tanuló- és értelmiségi ifjúság idegenkedését, nemegyszer irtózását a fizikai munkától; leküzdöttük azt a durva szemléletet is, amely cinikus, fölényes hetykeségben jelentkezett a munkásokkal szemben. Elmondhatjuk, hogy komoly fordulatot értünk el az ifjúság körében a társadalmi munkába való önkéntes bekapcsolódást illetően is. A KISZ-nek ma már nem okoz gondot, hogyan vonják be a fiatalokat a munkába, inkább az okoz fejfájást, hogyan biztosítsák a meghirdetett akcióra jelentkező fiatalok foglalkoztatását. S ez egyformán érvényes a munkás, paraszt, értelmiségi tanuló fiatalokra - fiúkra, lányokra. Rengeteg példával bizonyíthatnánk, hogy a különböző munkaakciókban való részvétel a fiatalok tekintélyes részénél milyen mély hatást gyakorolt a gondolkodásukra, egész magatartásukra, még a fellépésükre is! Szülők, pedagógusok, nevelők, gazdasági és társadalmi vezetők, de maguk a fiatalok is a legteljesebb elismeréssel nyilatkoznak arról a kedvező változásról, amely a munkában részt vevő fiatalokban végbement. Azonban: azt is meg lehetett állapítani, hogy a KISZ és a gazdasági és társadalmi szervek vezetőinek zöme elmaradt a fiatalok fejlődése mögött, és nem képesek kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket az ifjúság nap mint nap támaszt velük szemben - szinte követelik tőlük például az újabb ifjúsági munkaakciókat. A szép eredmények mellett elég komoly fogyatékosságokkal is találkozhattunk. Meg kell állapítani, hogy a fiatalok bevonása az egyes munkaakciókba nem mindig párosult kellő eszmei, politikai ráhatással. S ezáltal a munka nyújtotta fontos nevelési lehetőségeket csak részben használták ki. Ez azért hiba, mert így nem szélesedik a fiatalok látóköre, és öntudatuk sem erősödik eléggé. Holott az 693