A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

egyik legfontosabb cél, hogy a munka nevelő, formáló erejével és kellő eszmei útravalóval a fiatalság látóköre kiszélesedjék, és öntudatukban megerősödjenek. Az elért nagyszerű eredmények után a hangsúlyt arra kell tenni, hogy a fiatalság munkára nevelése összekapcsolódjon a kellő eszmei, morális és politikai neveléssel. A tanulóifjúság — különösen az egyetemi és főiskolai hallgatók — tanulási kedve és hivatástudata is nőtt. Az ellenforradalom előtti időhöz mérten a jelentékenyen felemelt követelményeknek évről évre javuló eredménnyel tesznek eleget. A középiskolában és a felsőoktatási intézményekben egybehangzó megállapítás szerint a tanulmányi fegyelem, a tanulók szorgalma nagy fejlődést mutat. De emellett azt is meg kell állapítani, hogy a középiskolákban — még inkább az egyetemeken és a főiskolákon — általánosnak mondható hiányosság az, hogy az eddig elért eredményeket nem becsülik megfelelően, és a hivatástudatra való nevelés is elégtelen. A tanuló és végzős fiatalok — valószínűleg a gyenge nevelőmunka miatt — még mindig nem méltányolják jelentőségének megfelelően mindazt, amit számukra a népi demokratikus államunk nyújt. A meggyőzés erejével ebben is hatnia kell a hármas tényezőnek: a szülői ház, az iskola és a munkahely egyöntetű nevelésének. A hivatástudat elégtelenségére, a nevelés elégtelenségére vezethető vissza például az is, hogy a fiatal orvosok, tanárok, de más diplomások is, húzódoznak attól, hogy vidékre kerüljenek dolgozni. Ezek után nézzük meg a magyar fiatalság morális helyzetét. A brigádvizsgálat eredményéből meg lehet állapítani, hogy ezen a téren is komoly fejlődés következett be — a fiatalok döntő többségének erkölcsi magatartása örvendetesen javult. Általában egészségesebb a viszony az idősebbek és a fiatalok, a fiúk és a leányok között. Nagyrészt sikerült leküzdenünk a fiatalság körében uralkodóvá lett cinizmust és az idősebbekkel szembeni tiszteletlenséget. Ebbéli sikereinket, azt hiszem, döntő mértékben az általánosan feljavult gazdasági helyzetnek és annak köszönhetjük, hogy az országot építő és pártunk politikáját helyeslő dolgozó tömegek magukévá tették az ifjúságért való célkitűzéseinket, és segítettek a nevelésben. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az ifjúság körében nincsenek negatív jelenségek. Az ifjúság körében ilyesmi van. Erről szó esik az irányelvekben is, azonban ezek szórványosak, és az ifjúság egy kisebb körére vonatkoznak, és örvendetesen — a vizsgálat ezt bizonyítja — kis számúak, százalékban alig kifejezhetők. Mégis: ezekre a meglévő negatív jelenségekre és azok megszüntetésére komoly figyelmet kell szentelnünk; munkánkat összpontosítva minél hamarabb el kell tüntetnünk ezeket a negatívumokat, mert fertőző gócokat képezhetnek, és ártalmasak lehetnek. Ez azért is sürgetően fontos, mert jelenlétük esetén nehezebben tudjuk biztosítani a fiatalság olyan irányú nevelését, hogy ne féljenek a nehézségektől, ne húzódozzanak a nehéz problémák megoldásától, és az élet értelmét, az emberi boldogságot és megelégedettséget ne kizárólag a kényelmes életben és munkában keressék, és ne terjedhessen körükben a felelőtlenség. Ezekre pedig azért is figyelmet kell fordítani, mert a fiatalok alapvető tömegének nincsen anyagi gondja, ellenkezőleg: zömében magas keresettel rendelkeznek, ami hajlamossá teszi őket a léha életformára, a csak szórakozásra, az alkoholfogyasztásra, amellyel a züllés útjára kerülnek. A fiatalság természetesen önmaga ezt a feladatot nem tudja megoldani. A felnőttek, a szülői ház, a munkahely és iskola tanítása szüksé694