A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Számtalan pedagógus panaszkodik, hogy az apákat egy évben ha egyszer, sokakat egyszer sem lehet látni az iskolában. Értékelheti-e valamely apa azt a területet, ahol a gyermekét nevelik, ha nem ismeri? A válasz nem lehet kétséges. Miért tartom ezt annyira fontosnak? Mert az iskola területén zajlik le nemcsak a szokásos iskolai nevelés, de ott nyer teret például az úttörő mozgalom is, amely az ellenforradalom után ugyancsak komoly elvi, politikai harcban erősödött meg méghozzá a pedagógusokkal és a szülőkkel szemben folytatott harcban. Ez a mozgalom ma már egészségesen fejlődik, és a szülőkkel szemben nem kell érte harcolni, a szülők örülnek, ha gyermekeik részt vehetnek az úttörő mozgalomban. De az úttörő mozgalom jelentőségét fokozni azért is fontos, mert az iskola és a család nevelését kiegészíti, megadja a fiatalnak azokat a fontos nevelési alapokat, amelyeket azután később felsőbb iskolában, vagy a munkahelyen, általában az életben való közvetlenebb bekapcsolódásban megerősít. Meg kell mondani, hogy a pedagógusok e téren nagyon komoly eredményeket értek el, és ott, ahol még hiányosság mutatkozik, csak azért fordulhat elő, mert a kellő segítséget nem kapták meg. És ez az eredmény sem csoda! A pedagógusokban is lényeges, mélyreható változás következett be. S az iskola az a terület, ahol a pedagógus és a szülő találkozik egymással. A szülői munkaközösségek megbeszélései sokszor nagyon komoly világnézeti problémákat vetnek fel, s a helyes világnézet kialakításánál lényeges, hogy a jó pedagógiai munka hasson a szülőkre, s a szülőkben élő helyes világnézeti alaposság hasson a pedagógusokra. Egyébként is: pártunk ifjúsági szervezete az úttörő mozgalomból kapja a szükséges utánpótlást, s ha ott jók az alapok, a KISZ-nek is könnyebb lesz a munkája. Ezért hárul a KISZ-re is komoly feladat ezen a területen. Konkrétabban és aktívabban kell segítséget adni az iskoláknak! De a KISZ-nek is és a kommunistáknak is könnyebb fellépniük, mint a pedagógusoknak például, ha valamely ügy során a szülők felelősségérzését kell felkelteni. A kommunisták jobban meg tudják mondani, és megmondhatják azoknak a szülőknek, akik hibásan nevelik a gyermekeiket: vigyázz, ártasz magadnak is, a közösségnek is! Ne kényeztesd túlzottan; legyen annyi önkritikád, hogy az iskolában ne fitogtasd gyermeked által a régi burzsoá világra jellemző anyagi különbséget a gyermek öltözködésében, az iskolaszerekkel való pazar ellátásban, mert ez mindig megbosszulja magát: felszínre hozza az anyagi differenciáltságot és irigykedést szül az iskolában, amiről egyedül a felnőttek tehetnek! De ugyanez állhat nemcsak az általános iskolákban, hanem a főiskolákon, sőt az ifjúmunkások viszonylataiban is. Ez káros, és nem segít a helyes nevelésben, hanem rombol. Láthatjuk: a családból kiindulva az iskolán, munkahelyen, sportegyesületen át a KISZ szervezetekig is, nagyon sok még a tennivaló annak érdekében, hogy a kommunisták példamutatása nyomán az egész felnőtt magyar társadalom felelősséggel lássa el az ifjúság nevelésének fontos feladatát. Engedjék meg, hogy ezek után kitérjek a határozati javaslatból kitűnő optimista képre. Felmerül a kérdés, vajon a jelentésben és az irányelvekben nem túlságosan pozitívan értékeljük-e az ifjúság fejlődését s a KISZ tevékenységét? A brigádvizsgálat anyagának megvitatásánál a Politikai Bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy a jelentés, amelynek alapján az irányelvek elkészültek, reális értékelését adja a jelenlegi helyzetnek. Erről egyébként személyes tapasztalat alapján mindenki meggyőződhet. A magyar fiatalságban végbement változás és fejlődés szervesen 691