A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kellő helyre, vagy ahol az iskolákban hiányzik a világnézeti és morális nevelés. Ezekért elsősorban a felnőttek, a fiatalokkal foglalkozó pedagógusok, gazdasági, társadalmi, termelési, kulturális vagy sportvezetők és szülők a felelősek! A magyar fiatalság formálásának, marxista-leninista világnézetük kialakításának három fontos területen kell végbemenni: 1. A szülői házban; 2. Az iskolában; 3. Az üzemben, illetve a munkahelyen. Tehát: a család, a művelődés s a munka területén. Ezeknek szervesen össze kell tartozniok. Ha ezeket összekapcsolva nézzük, az egész magyar társadalom életét láthatjuk. Ebből is következik, hogy a magyar fiatalság nevelésének ügye általános társadalmi kérdés kell, hogy legyen. Nem lehet és nem szabad másként nevelni a szülői házban, mint az iskolában és a munkahelyen. A nevelés ilyen különbözőségei ellentétben állnak a magyar társadalom alapvető céljaival, ellentétben állnak a szocializmus építésével. Ezért az egész magyar felnőtt társadalmat át kell hatnia nemcsak a szocializmus igénylésének, de az erőteljes építeni akarás vágyának is. Büszkén elmondhatjuk, hogy az ellenforradalom utáni időben a párt helyes politikájának, jó tömegkapcsolatainak és eredményeinek hatásaként olyan politikai és morális légkörben, olyan anyagi és kulturális helyzetben él az ország, hogy a felnőtt lakosság alapvető többsége már ebből fakadóan is tiszteli és szereti a pártot, és követi a szocializmus építésének útján. Ez általános megállapítás. Természetesen ezen belül a szülői házban, az iskolában, de a munkahelyeken is adódnak problémák. És ezért önként adódik a feladat: ha a sorsdöntő, fő kérdésekben a párt maga mellé tudja és tudta állítani az ország lakosságának nagy többségét, akkor szükséges, hogy az ifjúsággal kapcsolatos kérdésekkel is ne csak felszínesen és kampányszerűen, hanem rendszeresen és elmélyülten foglalkozzunk. Az ifjúság égető kérdéseit tartsuk napirenden, méghozzá különös súllyal. A munkásosztály helyzetét tekintve, a figyelem koncentrálódott például a munkásfiatalok helyzetére a gyárban. Vajon megtette-e mindenki a magáét a kérdés tisztázásáért - a párttagok, a szervezett munkások, a KISZ-isták éppen úgy, mint a párt vezető szerveiben dolgozó vezető elvtársak? Köztudomású, hogy a Politikai Bizottság tagjai az ellenforradalom óta rendszeresen látogatják az üzemeket, a gyárakat és az egyetemeket. Ez a példaadás is nagyon hasznosnak bizonyult. Sokan részt veszünk a szülői munkaközösség munkájában is, mert e téren sem elég csupán prédikálni, tettekkel kell hatni. Engedjék meg, hogy a taglalni szánt kérdések közül kiemeljem az iskolák, s vele a pedagógusok és a szülői munkaközösség munkáját. Idevágóan mit mutat a tapasztalat? Azt, hogy nagyon komoly fejlődés van a munkájukban, bár bizonyos torzulást is felismerhetünk benne. Ki kell mondani: közismert a nők általános politikai, kulturális és művelődési színvonala. Nos: miért csak az asszonyok, az anyák érdeklődnek a szülői munkaközösség munkája iránt? Miért passzívak a férfiak, az apák e fontos területtel szemben? Tegyük hozzá: a kommunista apákról, a kommunista férfiakról is beszélünk! Ha ezen a területen komoly eredményeket akarunk elérni, akkor a vele való munkát nem lehet csak az egyik nem feladatává tenni! Az apáknak, a férfiaknak is komoly szerepet kell vállalniok ebben, mert a kettős nevelés mindennapi kérdése másképp nem oldható meg. 690