A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

elkövethetünk ilyen hibákat. Hogyha műanyagot, keserves áldozatok árán, sok mindentől elvonva a milliárdokat, előteremtünk, de azt ott használjuk fel, ahol ugyan fel lehet használni, mondjuk ügy, hogy az éjjeliedényt ugyancsak műanyagba csomagoljuk, mert mostanában megteszünk ilyesmit, hát ekkor felhasználjuk a műanyagot, de nem úgy használjuk fel, nem olyan gazdasági hatásfokkal, ahogy mi arra ma számítunk, amikor a fejlesztést, általában a vegyipar fejlesztését döntő feladatnak tekintjük. Tehát ilyen veszély fennállhat akkor, ha mi nem jól dolgozunk. Azért van a Központi Bizottság előtt napirenden, hogy azt tárgyaljuk meg— és úgy érzem, hogy meg is tárgyaltuk —, hogy milyen lehetséges hibák vannak, amelyekre fel kell figyelni, hogy kell összehangolni a népgazdaság egész tevékenységét, hogy tényleg jó irányban és jó gazdasági hatásfokkal tudjuk a vegyipart fejleszteni. A földgáz-felhasználás. Erre közben Valkó elvtársnak válaszoltak is, azt tudjuk, hogy általában jó dolog is az, hogy a kohászatban minél nagyobb mértékben tudunk földgázt felhasználni. De ezt a Politikai Bizottság is már határozatában rendezte, hogy elsősorban a fölgázból, ami rendelkezésünkre áll, akár belsőleg, akár import útján, a vegyipart kell fejleszteni, ott a leggazdaságosabb, hajút, akkor az ipar más területein, és ha még mindig jut, akkor a háztartási fűtésre is. A sorrend ez. Amit Incze elvtársnak válaszolt Czottner elvtárs, azzal teljes mértékben egyetértek. Az utolsó sorba is van téve [sic!] az importgép, úgyhogy ebből a szempontból eleget tettünk már a leírás során Incze elvtársnak, de azért a külkereskedelem felelősségét ne vegyük ki ebből a határozatból. Az importgépekkel lemaradás van, mert van már egynéhány üzem, ahol az üzem importjának a kitárgyalása egy esztendőt húzódott, és főleg a külkereskedelem hibájából húzódott. Persze amit itt Incze elvtárs mondott, hogy aztán ha megvan, akkor itthon legyen meg minden feltétel, világos, mert különben károkat okozunk, ha sokszázmillió devizaforint értékű gép itthon fekszik. Úgy érzem, hogy Pap elvtárs, ami a szénbázisról itt a határozatban van, azt valahogyan félreértette, és Blaha elvtársnak is szeretnék egyben válaszolni. Azt mondja Blaha elvtárs, hogy ne döntsünk itt abban, hogy az olaj és a földgáz legyen a vegyipari nyersanyagalap, a további fejlesztésnél majd azt döntsék el a szakemberek. Hát, elvtársak, ezt nem mi döntöttük el ketten-hárman, fogalmazó emberek, hanem a szakemberek döntötték el ezt a kérdést, és nemcsak nálunk, hanem 10 egynéhány esztendővel ezelőtt, vagy 20 egynéhány esztendővel ezelőtt döntötték el a szakemberek az USA-ban és azóta a világ minden csücskében, most már a baráti országokban is sorra minden szakember eldöntötte ezt a kérdést, és a magyar szakemberek sem dönthetnek másképp. Ahol szénbázison fejlesztették még az elmúlt esztendőben a vegyipart, nevezetesen a műszál-, műanyagipart, ott azért, mert olaj és földgáz nem állt rendelkezésükre. Ha rendelkezésükre áll, és amilyen rendelkezésükre áll, olyan mértékben a szénről letesznek, és az olajra mennek rá és a földgázra. Nálunk is tehát a barnaszén még mindig számításba jöhet, mondjuk a következő ötéves tervek időszakában, ha nem tudunk elegendő földgázhoz és olajhoz jutni, s a vegyipart mégis kell fejlesztenünk tovább. De addig, amíg ez a lehetőségünk van, addig nem a barnaszén alapon kell fejleszteni. Viszont, és úgy érzem, hogy itt van Pap elvtársnak tévedése, ő talán attól fél, hogy másokban lesz ilyen tévedés, a közvéleményben a határozat megjelenése után, és erre talán jó gondolni. A szénbányászatot ettől függetlenül nekünk jelentősen 684