A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

a mezőgazdaság helyzetéről, a mezőgazdaság ötéves tervéről, az arra való felkészülésről, és akkor bőven lesz alkalom arról beszélni, hogy soká tartható-e a mezőgazdaságban, tavalyról tudunk beszélni, hogy hét órakor, nyolc órakor kezdik a munkát, és nyolc órakor abbahagyják. Ebből eredően nagy veszteségek vannak, ahogy Kádár elvtárs is mondta. November-decemberben cséplések és januárban térdig érő hóban kukoricatörés. Erről majd akkor kell beszélnünk, mert ha munkafegyelemről beszélünk, munkaszervezettségről, nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági nagyüzemben — amit még nagyüzemnek nevezni sem tudunk egészen —, ott még sokkal gyengébben állunk szervezettségben, munkafegyelemben, mint az üzemekben. Ügy érzem, hogy Kiss Árpád elvtárs megijedt attól, amit én a fejlesztés ütemével kapcsolatban mondtam. Ez általában három és fél éve tart, Kiss elvtárs, a Tervhivatalnál, hogy mindig félnek attól, ha a pártban ütemről beszélnek. Attól félnek, nem akarnak-e visszatérni, mármint mi, a pártvezetőség, nem akarunk-e visszatérni arra, hogy vulgárisan tervezzünk stb. És nem akarják látni, hogy a pártvezetőség is nagykorúsodott, nemcsak a Tervhivatal vezetői. Nem akarunk mi kívülről ráerőszakolni pl. terveket emberekre, hanem sokkal inkább, mint eddig és a jövőben még inkább, az emberek egész széles rétegével, és nem is csak a Tervhivatal vezetőivel, meg akarjuk tárgyalni, hogyan tudunk gyorsabban előremenni. Az, hogy kifejezetten nem beszéltem külön-külön minden minőségi mutatóról — hát nem beszéltem minden minőségi mutatóról —, de utaltam a kongresszusra, amely kifejezetten úgy beszélt az ütem gyorsulásáról, hogy azért megfelelőek legyenek a termelési tervek. Sőt, nem egyszerűen csak a termelési bruttó tervek túlteljesítését jelentse, hanem az önköltségcsökkentésen, termelékenységen, műszaki fejlesztésen keresztül valósuljon meg a népgazdaság valóságosan gyorsabb fejlesztési üteme, amely a nemzeti jövedelem emelkedésében mutatkozik meg. Úgyhogy ez a kiegészítés, amit a Kiss Árpád elvtárs javasolt, nem kell. Annál inkább nem, mert ilyen részletes határozat a népgazdaság helyzetéről, az ötéves terv állásáról nem lesz. Amint Kádár elvtárs mondta, csak néhány mondattal ilyen fejcím bevezetőnek szánjuk, meghallgatta a Központi Bizottság, tudomásul vette, hogy a tervezés hogyan folyik, és egy-két megállapítást tett. A vegyiparral kapcsolatban hangzott el a legtöbb észrevétel. Elöljáróban meg is mondom, hogy én minden észrevételre nem válaszolok. Azok között, amikre nem válaszolok, van olyan is, hogy természetesnek tartok néhány szavas módosítást végrehajtani az átdolgozás során a határozati javaslatban. És van olyan is — úgy érzem, ez a többség —, hogy nem való a határozati javaslatba. Jó, hogy az elvtársak elmondták, de egy részét majd más határozati javaslatokban, más részét a munka során kell felhasználni. Valkó elvtárs felvetett egy igen fontos kérdést, amelyik sok kérdésnek a csoportját jelenti tulajdonképpen, hogy úgy fejlesztjük-e a vegyipart, hogy nem követünk-e el ugyanolyan hibákat, mint annak idején, 8-10 évvel ezelőtt a kohászat fejlesztésében. Én igyekeztem a bevezetőben rámutatni arra — nem ezekkel a szavakkal, de —, hogy ilyen veszély fennállhat, ha az összefüggéseket nem tárgyalják ki egymással a miniszterek, ha nem nézik meg, hogy mikor is jön be az a külföldi gép, hanem megcsinálják az épületet, vagy fordítva, akkor persze fennállhat ilyen baj. Vagy ha, nem nézzük meg végig a technológiai sorrendet és valamit elkészítünk, aztán jön a nyersanyag, az is megvan, aztán jön a késztermék, az is megvan, a kapacitás, de a közbülsőre, a félkészre nincs kapacitásunk, akkor persze 683