A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gyobb segítséget a Szovjetunió nyújtotta, kb. mintegy tíz komplett egység szállításával. A fő célunk az volt, hogy elsősorban a mezőgazdaságot műtrágyával lássuk el, mert az FM-mel történt beszélgetés során kiderült, hogy kb. az össztermésnek mintegy egyharmadát különböző rovarok és egyéb kártevők elviszik, és ezen a területen még igen komolyan foglalkozni kell azzal, hogy legalább a termésnek a nagyobbik részét be is tudjuk takarítani, és ne különböző kártevők és rovarok martalékává legyen. Folyik most egy olyan törekvés, hogy különböző gyomirtó vegyszereket, kártevőirtó vegyszereket is tudjunk előállítani. De most a legnagyobb hangsúly elsősorban a műtrágyán van, látjuk, hogy minden tonna műtrágya legalább másfél tonna, de jó termés esetén ennél több búzatermést biztosít. Felmerül az anyagban is, de én is újból szeretném felvetni, hogy mi magunk is elég komoly erőfeszítéseket teszünk a hiányzó mérnök-, technikus- és a szakmunkásképzésre. Orbán elvtárs, amit elmondott, az érthető. Egy mérnök, mire diplomát kap, az is öt és fél év. Mire abból mérnök lesz, legalább három, de általában öt év. Tehát ez azt jelenti, hogy mi a vegyipar fejlesztésénél vegyészmérnökökkel, vegyésztechnológusokkal, gépészekkel, műszerészekkel bizony nem vagyunk úgy ellátva, mint ahogyan kellene, és ezért folynak most a csábítások. Most különböző ráígérgetésekkel próbálják a mérnököket, technikusokat a már meglevő helyről is elcsalni, és ahogyan figyeljük, hogy a műanyag feldolgozására a szövetkezetek szintén ráálltak, ilyen irányban tevékenykednek. Hogy mégis nagy hiány ne keletkezzék, megpróbáljuk azt, amit Orbán elvtárs is javasolt, vagy Pap elvtárs, hogy az idősebb technikusokat levelező oktatásra, vagy pedig esti tagozatra beíratni az egyetemen, hogy minél gyorsabban kész mérnököket tudjunk kapni a munkáknak vitelére. A fő szempont, és ezt visszatükrözi a határozati javaslat is, hogy a behozott berendezéseket vidéken el tudjuk helyezni, és vidéken üzembe tudjuk állítani. Ezért igen komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy az építkezéseket, amelyeknél most alkalmazzuk először, illetve a második ötéves tervben, hogy az eddig fennálló, mintegy 45%-os magasépítkezésről 30-35% körüli magasépítésre menjünk vissza, tehát lehetőség szerint a berendezések zömét szabadban helyezzük el, és csak a szivattyúk és egyéb műszerkamrák és berendezések kerülnek be az épületekbe. Trautmann elvtárs felvetette nekünk az építkezések koncentráltságát. Szépen visszatükrözi az előterjesztés is, hogy 5 területre koncentráljuk az egész vegyipari fejlesztés zömét, nagyságát. Olyan helyekre, ahol már megvan az alapja annak. Egyetlen űj kezdési hely Tiszapalkonya. S nem akarjuk mi tovább decentralizálni a vegyipar fejlesztésénél az építkezéseket, magát az egész vegyipar fejlesztését nagy kombinátokban szeretnénk megoldani. Incze elvtárs felvetett egy kérdés, mellyel kénytelen vagyok én még foglalkozni. Kicsit úgy néz ki, mintha a Külkereskedelmi Minisztérium rendben valónak talál mindent, hogy ő időben be tudja hozni, sőt idő előtt be tudja hozni a berendezéseket. De arról azután egyáltalában nem beszél, hogy annak tervezése, maga az építkezés időben lemarad, és akkor hiába hozza be ő időben a berendezéseket, mert amire a Külkereskedelmi Minisztérium leköti, és mi alapozási tervet, elemezési tervet kapunk a vállalattól, arra az az idő a kivitelezésig nem elegendő, mint amilyen gyorsan a berendezéseket be tudja hozni. A fő figyelmet arra kell fordítani, hogy időben megkapni az elhelyezési, alapozási tervet, és akkor időben végre lehet hajtani. Ebben a kérdésben különben mi egymás között elég sokat vitatkozunk és foglalkozunk. 681