A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

nem tudna-e adni. Ok tudnának adni, azonban ha a mi műanyagiparunk le tudja gyártani, akkor szívesen vesszük. A műanyagcsöveknek az áthelyezése egyik helyről a másikra megkönnyíti az öntözést, és az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, különösen Bács megyében, Heves megyében, hogy a csőkutas öntözőrendszer folytán olcsón tudjuk az öntözést egy-egy kat. holdon megvalósítani. Ismétlem, nekünk az lenne a kérésünk, hogy a vegyipar fejlesztését — amit örülünk, hogy idekerült a KB elé —, a műtrágyagyártást meg tudják gyorsítani, mellette a mezőgazdaság kemizálásával nyújtsanak nagyobb segítséget. Ekkor mi nemcsak az előirányozott terveket, hanem azt jóval felül tudjuk teljesítem. CZOTTNER SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Szeretném előrebocsátani, hogy az előterjesztett határozati javaslattal egyetértek, elsősorban azért, mert az egyik tulajdonképpen a mi törekvéseinket — a vegyipar fejlesztéssel kapcsolatban — szolgálja. Előre szeretném bocsátani, hogy Fock elvtárs vitaindító beszédéből a tervezéssel kapcsolatos kérdés olyan időszakban vetődött fel, amikor még lehet a kérdésen javítani. Úgy érzem, hogy kell is javítani, ismerve népgazdaságunk helyzetét, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a lehetőségek határain, annak felső szintjét érintve, teremtsük meg már a tervezésnél, hogy a kapacitásokat olyan mértékben tudjuk kihasználni, amilyen mértékben csak a lehetőségek megvannak. Kádár elvtárs utalt arra, hogy a miniszterek is bizonyos mértékig törekszenek arra, hogy alacsony terveket kapjanak. Persze, jó érzés az, amikor az év lezárul, és egy-egy minisztériumról olyan jelentést küld a Statisztikai Hivatal, hogy egy vagy fél százalékkal túlteljesítették a meglevő tervet. Jelen pillanatban én is úgy érzem, hogy az a premizálási rendszer, ami megvan, nem egészen mozdítja előre a tervkészítésnél a magasabb tervek irányába való törekvést, hanem inkább az alacsonyabbat. Folytattunk már mi is olyan kísérleteket, hogyan lehetne a fejlődés nagyságrendjét premizálni, tehát az egyik évben elért eredményre alig ráterveztünk, hogy az lenne premizálva, és ez a nagyságrend után törekednének a vállalatok, hogy a prémium feltételeiket a magasabb tervek készítésére kapnák. Pillanatnyilag nem merném mondani, hogy ez már kézzel fogható eredményt is hoz, hanem törekvés csak. És ezt általában a pénzügyi szakemberek törekvéseiben lehet kézzel foghatóan megnézni. Én igyekezni fogok most a minisztériumon belül a vállalati visszatervezésnél mélyebben belenézni, hogy milyen mértékig lehet még azokon a területeken nagyobb termelést elérni, amelyiknek megvan a piaca is. Tehát az árunak az elhelyezési lehetősége is. A vegyipar fejlesztésével kapcsolatban a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtási Tanács X. ülésszaka

26 hozott olyan döntést, hogy a szocialista tábor országaiban is nagyobb erőfeszítést kell tenni a vegyipar fejlesztésének a kérdésében. Mi akkor elkészítettük ezt a tervezetet, és tudjuk, hogy ez nem mindenben elégíti ki a népgazdaság igényeit a vegyipar fejlesztésében, de az volt a fő célunk, hogy olyan fejlesztést irányozzunk elő, amivel nagyon komoly erőfeszítések árán, de meg tudunk birkózni. Most úgy látjuk, hogy ez az a tervezet, amelyet a második ötéves terv során erőfeszítések árán és nagyon komoly munkával tudjuk csak megvalósítani. Ennél tovább menni, pillanatnyilag nem merném mondani, hogy lehetséges volna. Még ha rendelkezésre állnának anyagi eszközök is. Itt is döntően ügyelni kell arra, hogy ne mi magunk tervezzünk, ne mi magunk képzeljük el a kivitelezéseket, mint ahogy Kazincbarcikánál megtörtént, hanem a baráti országoktól komplett tervet, komplett gyári berendezéseket tudjunk beszerezni. Itt a legna680