A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy 63-ra is be kell hozni mintegy 3-3,5 millió mázsa kenyérgabonát, akkor mit csináljunk, hogyan menjünk előre. Sok vita van a műtrágya ára körül, a műtrágya gazdaságosságán. A világpiacon egy mázsa műtrágyának az ára 2-3,5 dollár között változik mázsánként. A gabona ára ennek a duplája. Érdemes vitatkozni azon, hogy most gabonát hozzunk-e, ha csak nyugati piacon tudjuk beszerezni, avagy műtrágyát. A másik, amit kérnénk, hogy a különböző vegyszereket nagyobb mértékben gyártsák. Az idén mi gyomirtó szerből, dikonirtből felhasználtunk mintegy 200 ezer kh-ra. Ez, ha az ossz bevetett területre nézzük, és azt nézzük, hogy ez a gyomirtás is másfél mázsával legalább növeli a terméseredményt, és viszonylag nem is drága ennek a használata, akkor érdemes volna ezzel is nagyobb mértékben foglalkozni. Nekünk az a kérésünk, hogy jövőre legalább egymillió kh-on tudjuk használni a dikonirtot. A másik a gyomirtó szereknek a használata a kukoricatermelésben. Nyugati államokban nagymértékben használják már, nálunk a kísérletek biztatóak, hogy lehet kapálás nélkül is kukoricát termelni, és nemcsak hogy lehet, hanem bizonyos fokig termésnövelő hatása is van. Gyorsabban nő ott a kukorica, ahol nem kapálják. Azért tartjuk fontosnak ezt, mert jelenleg még nagyon drága - érdemes megvizsgálni, miért szükséges nekünk, hogy a külkereskedelem ráhúzza az 50%-os vámot az ilyen szerek behozatalánál, mint mondjuk a személyautók behozatalnál. Miért kell ezen külön keresni? Jelenleg jó a szer, csak az a baj, hogy a használata a kb. hatszori kapálás értékének felel meg, amit kapálásra fordítunk. Az volna a kérésünk, hogy a különböző növényvédőszereket nagyobb mértékben gyártsák. A mi felméréseink alapján a növénytermelésben levő ilyen különböző károk az egyes rovarok és más növényegészségügyi intézkedések folytán kiesett kár, mintegy 5-6 milliárd forint a mezőgazdaságban. Ezt nagymértékben lehetne csökkenteni, ha a mezőgazdaság rendelkezésére állnának mindazok a szerek, amelyekkel ezt a kárt csökkenteni tudjuk. A vegyiparnak a feladata lenne a különböző antibiotikumoknak, vitaminoknak, hormonoknak a gyártása is, ami a mi takarmányozásunkat nagymértékben tudná elősegíteni. Elősegítené, hogy takarmányfelhasználásunk előnyösebb lenne. Jelenleg az a helyzet, erre számaink vannak, hogy két és fél, három kg abrakból is tudnak egy kilogramm húst termelni akkor, amikor nálunk ennek a duplája szükséges. Akkor, amikor mi csak arra megyünk, hogy több takarmányt termeljünk és [nem] fordítunk gondot arra, hogy nagy lehetőség van a takarmány jobb kihasználására, hogy több húst tudjunk termelni egy mázsa takarmányból, akkor ez a kérdés nem lehet közömbös számunkra. Kádár elvtárs említette, hogy a mezőgazdaságnak az ötéves tervében alacsony az a bizonyos 30%. Tényleg, a Tervhivatal a 30%-os tervet adta nekünk az ötéves tervre. Itt be kell jelenteni a KB előtt, hogy többet terveztek a megyék, és mi is többet fogunk tervezni. És nagy lehetőség van az öntözés kiterjesztésénél is, hogy terméseredményeinket növeljük. A mi alföldi megyéink a növénytermelésben, ha jó esztendő van, nagyon ki tudnak ugrani, de ha mi csak arra várunk, hogy mikor lesz eső, és mikor nem lesz, elég bizonytalanná teszi a takarmánytermelést és következésképpen az állattenyésztést is és annak a hozamait is. Ezért kell nagyobb mértékben öntözni. Az öntözésnél nekünk szükség van csövekre, amit a mi vasiparunk nem tud legyártani nyersanyaghiány miatt. Azonban sokkal jobb a műanyagcső. Jelenleg már gyártják nálunk is ezt, ugyanis érdeHődtünk, hogy Nyugat-Németország 679