A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

megszüntessék azokat az okokat, amiért a főváros lakossága ezeken a területeken panaszkodik. De minden erőfeszítés dacára sem tudják megszüntetni, sőt továbbra is rendkívüli veszélyek állanak fenn. Ugyanis időközönként kénytelenek az üzem vezetői a gázt kiengedni, és akkor óriási területeket elönt ott a gáz. A küldöttségek sorozatai jönnek, hivatkoznak a párt határozatára, a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározatra,

25 mert ezeken a területeken döntő mértékben munkások laknak. Azt javasolnám a Központi Bizottságnak, az irányelvek elfogadása mellett ezt az egy-két rendkívüli igényes területet, [sic!] amely beépült területen van, a Központi Bizottság vizsgáltassa felül, és azután mondja meg, helyes-e itt fejleszteni, vagy lehet máshol is. Hozzáteszem, Budapesten van a szövetkezeti vegyiparnak pl. 96%-a, nem túl jelentős, de mégis számottevő, és ez továbbra is így fejlődik. A tanácsiparnak is van vegyipara, úgyhogy összességében komoly gondok vannak ezzel a kérdéssel, mert [a] legtöbb beépített területen van. A kisebbekkel megpróbálunk mi magunk küzdeni, de ezekkel a nagy jelentőségű dolgokkal mi nem tudunk megküzdeni. És kérem a Központi Bizottságot, hogy küldjön ki bizottságot, akik megvizsgálják ezt a kérdést. A másik dolog, amit meg szeretnék említeni, az építőiparra vonatkozik. Az irányelvek szerintem rendkívül helyesen vetik fel a problémákat és foglalnak állást építőiparunk fejlesztéséről. Azonban egy dolgot szerintem nem vetnek fel az irányelvek elég határozottan, az a kérdés, amit Valkó elvtárs már említett, az építőipar helyzetéről. Az irányelvek 3. oldala azt mondja, hogy kivitelező szerveket úgy kell kialakítani, hogy általános jellegű építési feladatok végzésére egy nagy területegységen lehetőleg csak egy építőipari szervezet működjék. Az ilyen vállalatok legyenek szakipari és szerelő munkák végzésére is alkalmasak. Ez elég homályos. Nem mondja meg, hogy milyen egységek legyenek, szóval ez nem ad egy fix pontot a továbbiakhoz. Úgy gondoljuk ezzel a kérdéssel foglalkozva, hogy megérett az idő felvetni, a KB vizsgáltassa felül az építőipar helyzetét, jelenlegi szervezeti formáit, hogy megfelelők-e a jelenlegi formákban azoknak a követelményeknek, amelyek a 15 éves lakásépítési terv és az ötéves terv folyamán előttünk állnak. Úgy véljük, hogy a jelenlegi szervezeti formák nem megfelelőek. Nézegettük, 230 ezer építőipari munkás van az országban összesen, majdnem 100 ezer ebből Budapesten. Itt még nem is nagyon számítom a tanácsi építőipart. A szövetkezeteket hozzászámítom, de az, azt hiszem, 5 ezret tesz ki. E jelentékeny számú építőipari munkást foglalkoztató vállalat Budapesten székel, innen irányítja a vidéki építkezéseket az ország legkülönbözőbb területein. Operatív irányítást innen adni, akármilyen kis ország is vagyunk, az ország különböző területeire lehetetlen. Azonkívül az ennyire centralizált irányítással — szerintünk — az a helyi adottság kihasználásában, a munkaerőben, az anyag felhasználásában, az anyagok megtalálásában nem teszi lehetővé, vagy nehezebbé teszik, [sic!] Ezeket indoklásul mondom el, hogy helyes volna ezt felülvizsgáltatni és a határozati javaslat mondaná ki: felülvizsgálni, hogy a jelenlegi szervezeti formák mennyiben felelnek meg az előttünk álló követelményeknek. Még egy kisebb kérdést szeretnék szóvá tenni, amely a 6. oldalon van, és a típustervezéssel foglalkozik, rosszul mondom, nem is olyan kis kérdés ez. A 6. oldalon a határozati javaslat azt mondja, hogy 1965-re el kell érni: a lakás, kommunális és mezőgazdasági építkezések legalább 60-70%-át, az ipari építkezések 1520%-át típustervek felhasználásával valósítsák meg. Azt hiszem, hogy a határozati 677