A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

nem neveltük fel, akkor világos, hogy elesik a tsz, mint állóeszköz növelő tényező a termelés bővítése szempontjából. Az állami segítséget úgy kell kikalkulálni, hogy arányosan igyekezzünk állami segítséget adni. Csak ennyit akartam mondani erről a problémáról, és mi úgy számoltunk, hogy ez évben még elérjük azt, hogy a tsz-ek ezeket a saját erőforrásokat jobban kihasználják a fejlesztés szempontjából. Befejezésül annyit, elvtársak, hogy az alapszabályügyben engem is terhel a felelősség, hogy nem készült el határidőre. Megmondom, hogy egyik bajunk még az, hogy ha rendet akarunk csinálni, rengeteg papír kell hozzá. Decemberben kész volt az ötös

81 és az alapszabály, akkor jött egy vita, hogy nem kell az ötös, csak az alapszabály. Az kell még sok elvtársnál, hogy ne a bürokrácia útvesztőjét, hanem az ügyet nézze, amit csinál, [sic!] KISS JÁNOS

82 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Kádár elvtárs szavaival élve, talán azért csörgedeztek ilyen lassan a hozzászólások, mert néhány elvtársnak — köztük nekem is — bizonyos hiányérzetem van. Én ti. szerettem volna Csergő elvtárs után hozzászólni. A KB itt beterjesztett határozati javaslata néhány nagyon fontos kérdést tár fel, amit az ötéves terv teljesítése, illetve túlteljesítése vonatkozásában meg kell tenni. Most jó lett volna, ha ezekben a kérdésekben nyilatkoznak az ipar vezetői, akik ehhez a legjobban értenek, pl. hogy mennyire látják a munkaverseny feltételeit biztosítva. Az elhangzott beszámolóban a mi sajátos körülményeinkre levont következtetéseket helyesnek, meggondoltnak, megalapozottnak tartom. Hozzászólásomban szeretném megerősíteni a PB-nak azt az állásfoglalását, hogy 1959ben az 1960-ra tervezett bizonyos termelési mutatókat hozzuk előre, és azokat teljesítsük. A beterjesztett számok, amelyek itt vonatkoznak a terv 4%-os túlteljesítésére, az önköltség 0,5%-os túlteljesítésére, a termelékenységi terv 1%-os növelésére, helyesnek tartom [sic!], Szurdi elvtárssal ellentétben. Miért? Én is úgy látom, hogy bizonyos területeken és bizonyos helyeken van arra lehetőség, hogy ennél nagyobb eredményeket érjenek el. De azt, véleményem szerint, figyelmen kívül hagyni nem lehet, hogy vannak bizonyos iparágak, mint mondjuk a járműipar, vagy az erősáramú ipar, ahol már 1959-ben olyan nagy feszítések indultak, hogy nagy nehézségekbe fog kerülni a tervnek ilyen áron való teljesítése is, amit itt eredetileg terveztünk. Nagy munkát fog ez jelenteni, és félő, hogy ezeken a helyeken, hogyha mi megfeszítjük általában ezeket a számokat, az eredetileg kitűzött célokat sem tudjuk teljesíteni. Ugyanakkor vannak olyan iparágak, ahol ennél nagyobb túlteljesítésre van lehetőség, ezért azt javaslom a KB felé, hogy az eredetileg beterjesztett előterjesztést fogadja el, és az nem lesz baj, ha a munkaverseny lendülete során ezt túlteljesítjük. Miért tartom én reálisnak a PB azon javaslatát, hogy a termelési szintet 1959-ben így érjük el? Azért, elvtársak, mert egy sor objektív és szubjektív tényező abban az irányban hat, hogy ezek a célkitűzések reálisak lehetnek. Néhányat szeretnék megemlíteni. Az egyik dolog az, hogy a tömegekben, elsősorban a munkásokban egészséges türelmetlenség van a vezetés irányában, beleértve ebbe a pártvezetést és a gazdasági vezetést is. Többet akarnak adni, többet akarnak termelni, és természetesen jobban akarnak élni, mint most. A munkások versenyezni akarnak. Ez a határozat, ami most születik, úgy gondolom, hogy jó lesz arra, hogy ilyen széles, mélyebb, alaposabb munkaversenyt bontakoztassunk ki, az egész munkásosztályra vonatkoztatva. Igaza van Kádár elvtársnak abban is, amikor kijelenti, hogy a munkások sok kérdésben előttünk járnak. így van ez a munkaverseny különböző formáinak kialakításánál is. Sokszor 61