A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

a kerületi pártbizottságtól, az üzemi pártszervezettől és hozzáteszem, a szakszervezettől függetlenül alakultak és létrejöttek olyasfajta munkabrigádok, sokszor nem is nevezik magukat szocialista brigádnak, amelyek kb. azokat a kritériumokat megütik, amelyekről előttem Kiss Dezső elvtárs beszélt. Figyelemreméltónak tartom azt is, hogy ebben a munkában az ifjúság, a KISZ élenjár, ő maga szervezett különböző brigádokat, szocialista brigádokat, nagyon jól bevált, és jól megy a „szakma ifjú mestere" címért folyó mozgalom. Egynéhányat lehetne itt elmondani. Ezek hasznosak, idősebb elvtársak átveszik ezeket a kezdeményezéseket, terjed, szélesedik. Szeretném megemlíteni azt is, hogy a munkások hangulatát kedvezően lehet megítélni, általában is és ahhoz is, hogy ilyen nagyobb lépéssel haladjunk előbbre a termelésben. Ez adódik elsősorban abból, hogy helyes a párt politikai vonala és támogatja [sic!]. De jöttek hozzá olyan új tényezők is, amikről érdemes szólni a KB-ülésen. Itt van a mezőgazdaság szocialista átszervezése és az a gyors ütem, amit sokan nem hittek, hogy ilyen gyorsan bekövetkezik. Nagyon jó hangulatot vált ki a munkások között, hogy ilyen előrelépés van a mezőgazdaságban. Örülnek neki. De rögtön megjegyzem, hogy azok a negatív tapasztalatok, melyeket Kádár elvtárs elítélt beszámolójában, azért bizonyos aggodalmat váltottak ki a munkásoknál, őket meg lehetett nyugtatni ezekben a kérdésekben. Alapvetően azonban örülnek neki, hogy így előrehaladtunk a mezőgazdaság átszervezésében. Még egy dolgot érdemes megemlíteni. Felmértük azt, hogy milyen nyereségkifizetés várható az 1958-as eredmények alapján. Nagyon erőltetett és durva számok alapján, nálunk a XIII. kerületben kb. 10 millió Ft-tal több nyereségrészesedést fizetnek ki, mint az elmúlt évben. Itt van egy olyan eltolódás is, hogy kevesebb lesz. (Közbeszólás: mennyi volt tavaly?) Tavaly 40 millió valamennyi Ft, most 50 millió lesz. (Kádár elvtárs: 25%-kal). Igen. Van egy ilyen minőségi eltolódás, hogy kevesebbet, jóval kevesebbet fognak fizetni, általában a könnyűiparban, különösen a textiliparban, ez érthető az ottani termelési helyzetből, és jóval többet a KGM vállalatai. Nem egy olyan üzem van, amely tavaly nem fizetett, vagy nagyon keveset fizetett, és most olyan 20-21-26 nap között változik. Ez is abban az irányban hat, hogy a munkásosztálynál kedvező talajra talál, hogy mi ilyen munkaversenyt beindítsunk. De vannak egyéb tényezők is, egyéb kérdések is. Ez pedig már szorosan a termeléssel kapcsolatos. A vállalatok egy részénél van szabad kapacitás, olyan kapacitás, amely nincs kihasználva. Nemcsak a könnyűiparban, és különösképpen a textiliparban, hanem a KGM egyes vállalatainál is. Azt is fontos megemlíteni, hogy a tervek, amelyek elkészültek, és amelyek alapján dolgozunk 1959-ben, sok vonatkozásban óvatosak voltak. És fontos tényezőkben, fontos mutatókban az üzemek egy része megközelíti, illetve van, amelyik túlhalad olyan mutatókat, amelyet évi szinten előírtak. Én, ahogy készültem erre az ülésre, megnéztem, hogy hogyan alakulnak különböző mutatók teljesítése [sic!], tömegcikkgyártó üzemről beszélek. Elő van írva az, hogy 1959-re az egy napra eső termelési érték 239 Ft kell, hogy legyen, most már 243 Ft-nál tartanak. Meg lehet állapítani azt, hogy az üzemek többsége rendeléssel le van fedezve. Anyag részben van a vállalatoknál, részben a minisztériumnak kell biztosítani anyagot, hogy a kitűzött célokat teljesíteni tudjuk. Milyen akadályokat és nehézségeket látok, amelyeket, úgy gondolom, jó itt megmondani, mielőtt nekiindulunk a nagy munkának? Az egyik, amelyik a pártszervezetek munkájában jelentkezik, a következő nehézség: hogy a munkaverseny irányítása, vezetése tekintetében tapasztalható a 62