A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Jelenleg az a helyzet, hogy a felvásárlás a sertéshúsban eddig fejlődött a tavalyihoz képest, úgy nagyjából nézve az év első hónapjait, sőt a piacra vitt húsmenynyiség is valamivel a tavalyi fölött van. Tehát nem itt jelentkezik a hiány, hanem a vásárlóerő és a fogyasztási igény ennél nagyobb mértékű növekedésével keletkezett ez a hiány Ennek a hiánynak hatása már most érezhető itt-ott a piacokon, meg az üzletekben. De ez a hiányosság még tartós lesz. Úgy értem, hogy míg mi ezt leküzdjük, az nem két hónap kérdése. Miért? Mert a szocialista átmenet ennek egyik előidézője. Megcsináltuk a tsz-t, de abban a pillanatban nincs istálló, a sertéseket félhizlalják, és gyorsan levágják, viszik a piacra, vagy megeszik. Ez egy esztendőben minden tsz történetében feltétlenül így van. Hogy ez az ország viszonylatában is így legyen, az már nem lenne jó. Vannak korábban született tsz-ek és közben született szövetkezetek, és vannak, amelyek jövőre fognak születni, és amikor megszületnek, abban az évben ugyanaz a hiányosság fog jelentkezni. íme itt van ez, hogy az árutermelés nem növekedett, talán a húsban valamit növekedett, a sertéshúsban nem növekedett, abban csökkent, és sajnos ez az év második felében még jobban fog jelentkezni, mint az első hónapokban jelentkezett. A sertéshús- és zsírtermelés csökkent a tavalyihoz képest, és nem növekedett. Viszont növekedett a vásárlóerő, a fogyasztási igény, és ez összefüggésben van az adott mezőgazdaság szocialista átszervezésével, tehát itt kell a gyógyírt is, a lehetőségeket is keresni. Ki kell mondani ezt a szót, már a múltkor is kerülgettünk ilyen szavakat, miből áll az orvosság ilyen esetben? Vagy több húst termelünk, vagy ha nem vagyunk képesek rá, fel kell emelni a hús árát. Ha az ember megkérdezi, mit akarunk, mire vállalkozunk? Én azt hiszem, nem vállalkozunk, nem akarunk mi olyasmit, hogy az alapvető élelmiszer árát tömegesen emeljük. Szeretnénk elkerülni azt, amire tavaly a lengyel Központi Bizottság szeptemberben rákényszerült, hogy nem úgy, mint mi a bor árát, ők a hús árát emelték 25%-kal. Tehát akkor marad a másik orvosság - a hústeremlés növelése minden elképzelhető eszközzel. Mert ha mi azzal akarunk operálni, hogy majd behozzuk, egy kicsit romlik a fizetési mérlegünk vagy kapitalista, vagy szocialista viszonylatban, akkor a fizetési egyensúly nem lesz meg. Akkor miféle kiindulási alappal megyünk mi az ötéves tervnek, vagy azoknak az éveknek? Meg kell keresni a kiutat, és ezzel szembe kell nézni, vagy több húst termelünk, vagy fel kell emelni a hús árát, tessék, szavazzunk. Ahogy szavazunk, aszerint kell dolgozni, és azt hiszem, arra szavazunk, hogy emeljük fel a hústermelést és nem a hús fogyasztási árát. Itt van a másik, a kenyér- és takarmánygabona-hiány, és plusz import a tervezés felett. Mitől van ez? 1959-ről nem lehet azt mondani, hogy a rossz termés éve volt, az egy jó termés éve volt. Miért vagyunk mi most ilyen helyzetben? Nem tudtuk az aratást, nem tudtuk a cséplést megszervezni. Ez szervezési kérdés és munka kérdése volt, és az új tsz-eknél az összes megszilárdítási feladatot nagyjából elvégeztük, kivéve a munka jó megszervezését, ami azzal járt, hogy a jó termés egy bizonyos hányada egyszerűen tönkrement. Magyarországon soha nem volt még, hogy novemberben csépeltünk, és ez történt tavaly Ha nem akarjuk tovább rontani a helyzetet, ennek nem szabad megtörténni. Mert ez részben szervezés, részben gépek, emberek, munkaerők mozgósítása erre az adott feladatra. Most, ha az idő ilyen lesz, a fene tudja, hogy milyen lesz a termés, mert az aratásnál a nagy víz nem nagyon jó. Mindenesetre gyorsan kell dolgozni és jól, szervezetten az aratásnál, a behordásnál és a cséplésnél is. 671