A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Elismert dolog, hogy a műanyagipar egyik legfontosabb része az iparágnak. Nekem mint bányászembernek ezt igen nehéz elmondani, de valóban ez így van, és a fejlődés ezt igazolja. A jelenlegi helyzetben a még fennálló hiányosságok kiküszöbölésére és az átgondolt irányított intézkedések megtételére van szükség. Véleményem szerint a határozati javaslat ezt biztosítja, és figyelembe veszi a műanyag területén levő gazdasági lehetőségeket. Én ezért a magam részéről a javaslattal, pontosabban a 6. ponttal, amely a műanyag és feldolgozóipar közti összhang megteremtésére utal, egyetértek. A másik a 7-es pont. Ezt a munkát összhangba kell hozni. A létszámkérdésnél beszélünk tízezer emberről a vegyiparban, és egy sor területen háromezer emberről. Kazincbarcikai és tiszapalkonyai tapasztalat az, hogy komoly nehézségeink lesznek a munkaerő-ellátás területén, hiszen a legutóbbi mezőcsáti képviselőcsoport ülésén már felmerült a paraszt elvtársak részéről, hogy Tiszapalkonya elvonja a munkaerőt, és most újabb igényekkel lépünk fel. Ez komoly problémákat okoz náluk. Az előterjesztésben beszélünk arról — igaz, hogy a nemzetközi tapasztalatok is igazolják ezt —, hogy a barnaszénnek vegyi úton való feldolgozása drága dolog. Az NDK tapasztalata előttünk áll. Ők csinálták ezt, és most úgy néz ki, hogy az olajra és földgázra való áttérés nemzetközileg is helyes lenne, mert olcsóbbak. Nekem az a véleményem, hogy a barnaszén vegyi úton való feldolgozását megfontolás tárgyává kell tenni. Nem volna helyes, ha lemondanánk teljesen erről. Ezt az illetékes szakembereknek kell eldönteniök. Még egy gondolatot szeretnék felvetni. Fock elvtárs a tervezéssel kapcsolatban felvetette ~ mondta is, hogy ez nem képezi vita tárgyát, és nem is hozunk rá határozatot —, hogy a tervek készítésénél egy sor nehézségünk van. Ezért a bányászat tapasztalatát el szeretném mondani a Tervhivatal felé, hogy ebben a dologban azért nem lehet olyan úton járnunk, hogy kezdtük a szénbányászatnál 1960-ra a tervezésnél 25,8 millió tonnával, akkor megállapodtunk 26,2 millió tonnában, utána terven felül kértünk még 300 ezer tonnát, úgy néz ki, hogy 26,5 millió tonna szén, és most az utóbbi napokban, hetekben helyesen vetette fel a népgazdaság azt az igényt, hogy újabb 250 ezer tonna szenet adjon terven felül a szénbányászat. A jövőre vonatkoztatva és az 1961-es évre is ezek az előkészítő munkák már folynak. Mindenesetre helyesebb volna, ha kialakítanánk azt, hogy megmondanánk: 27,5 millió tonna szén kell a magyar népgazdaság részére 1961-re, s akkor ahhoz a dolgozókat is fel tudjuk készíteni. Ez nagyon fontos, mert nem mindegy, hogy hogyan indulunk ennek az 1961-es esztendőnek. Éppen azért, mert nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, véleményem szerint a tervezés kérdésében határozottabban és időben való döntést rögzíteni kell. A magam véleménye alapján én a vegyipar fejlesztésével kapcsolatos határozati javaslattal egyetértek. HEVESI GYULA elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Engedjék meg, hogy röviden Fock elvtárs referátumához hozzászóljak. A beruházások kérdésével foglalkoznék először is. Egyetértek Fock elvtársnak azzal a megállapításával, hogy a termelés bővítésére szolgáló beruházásokat semmiképpen sem szabadna új építkezésekkel és gépek beszerzésével exponálni mindaddig, amíg a műszakok számát legalább kettőre vagy háromra fel nem emeljük. Óriási tartalékaink vannak, de meg kell jegyeznem, hogy ezeknek a tartalékoknak a tényleges felhasználása nem történhet egyszerű adminisztratív, gazdasági intézkedésekkel. Még csak politikai intézkedésekkel sem. Nézeteim szerint olyan helyzetet kell teremteni, amely lehetetlenné teszi, vagy legalábbis megnehezíti azt, 657