A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy a több műszakban dolgozó üzemekből azok az üzemek, amelyek csak egy műszakban dolgoznak, elszívhassák a munkaerőt, mint ahogy azt sok üzemben tapasztaljuk. Erre vonatkozóan két gondolatot szeretnék felvetni, illetve két javaslatom volna. Nézeteim szerint olyan munkabér-politikát kellene folytatni, amely érdekeltté teszi a dolgozókat, vagy legalábbis kompenzálja a dolgozókat a két műszakban való munka fokozottabb végzésére. Úgy gondolom, hogy a későbbi fejlesztés folyamán a második műszakban magasabb, az első műszakban alacsonyabb alapbér lenne, és ilyen módon azok, akik a második műszak nehézségeit is vállalják, kompenzálva lennének bizonyos fokig. De hát nincsenek érdekelve gazdaságilag a több műszakra való áttérésben, és az ezzel kapcsolatos beruházási megtakarításokban a vállalatok vezetői sem. Az a beruházási megtakarítás, amely népgazdaságilag igen jelentős, a vállalat jövedelmezőségét azonban nem emeli. Ezen feltétlen változtatni kell. Igen nagy megtakarítási lehetőséget mozgósíthatnánk. Alkalmam volt egyes igazgatókkal is beszélni, akik hivatkoznak arra, hogy nincsenek érdekelve, mivel a vállalat jövedelmezőségében ez a megtakarítás nem jelentkezik, nem érzik magukat eléggé érdekelteknek, ösztönzöttnek arra, hogy ezeket a nehézségeket vállalják. A vegyipart illetően ez a kérdés aránylag kevésbé jelentős, mert itt a technológiai folyamat maga megköveteli a folyamatosságot, de szükségesnek tartottam ezt felhozni, mert az ötéves terv általános kidolgozásának mai stádiumában szerintem ennek igen nagy jelentősége van. Sőt, rá kell mutatnom arra, hogy e tekintetben még további nagy tartalékaink vannak azokban az üzemekben, vagy azokban az üzemrészekben, amelyek bizonyos mértékben szűk keresztmetszetet jelentenek, és máris majdnem három műszakban dolgoznak, hogy kielégítsék a többi üzemrész szükségleteit. Ilyen területeken — nézetem szerint — beruházási bővítések előtt feltétlenül át kell térni a folyamatos termelésre, vagyis a vasárnapi munkaszüneti napok kihasználására anélkül, hogy ez a dolgozók munkaidejét megnövelné. Egyes iparágakban ez önmagában véve is igen jelentős eredményeket hozhat, amire azonban nem kívánok kitérni. Még egy körülményre szeretném felhívni a beruházásokkal kapcsolatban a figyelmet. Amitől igen sokban függ az, hogy vajon az ötéves terv előirányzatait tényleg meg tudjuk-e valósítani. Gyakran az elhatározott beruházás, de nemcsak egy beruházás, hanem másfajta intézkedés is, miután már van rá PB-határozat, van rá minisztertanácsi határozat, a határozat és a végrehajtás elkezdése között rendkívül sok idő telik el. A különböző főhatóságoknak egymás közötti megegyezése, minisztériumok, Tervhivatal stb. ez sokszor végeláthatatlan huzavonával jár. Felemlíthetnénk az Akadémia gyakorlatából egy esetet; a műszaki-fizikai kutatóintézet fontos intézmény a műszaki fejlesztés szempontjából. Erre van PB-, minisztertanácsi határozat két év óta.

19 Mai napig, illetve tegnapelőtt történt végleges elhatározás, hogy megkezdjük ennek a PB- és minisztertanácsi határozatnak a végrehajtását. Az érdekelteken kívül — az Akadémia, a Tervhivatal és a KGM, ezek jogosan érdekeltek voltak — egy egészen más minisztérium, a Fővárosi Tanács, a XV kerületi tanács, a tűzoltók, a városrendészet stb. közti vita miatt a kérdés lekerült napirendről. Közben a kérdés szinte illuzórikussá vált, úgyhogy egy egészen más megoldást kellett keresnünk. Úgy gondolom, hogy igen komoly súlyt kell helyeznünk arra, hogy amennyiben egy beruházás megvalósítása megfelelő szinten már el lett határozva, a határozat végrehajtása egy bizonyos időn belül 658