A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

adott területen, közigazgatásilag megfogalmazható területen lakást, kommunális építkezést kizárólag a megyei tanács végezhet el. Itt fel kell oldanunk magunkat az alól az aggály alól, amely miatt ezeket a beruházásokat még nem sikerült átadni egységesen a tanácsok kezébe. Kiss Károly elvtárs egy korábbi KB-ülésen ugyanilyen problémát vetett fel Tatabányával kapcsolatban, ahol kulturális és sportlétesítményeket is építenek. Ha ebből a szempontból nézzük az ötéves terv feladatait, akkor a korábbi gyakorlathoz képest mégis annyi előnnyel rendelkezünk, hogy mi most már öt év távlatára nemcsak számszerűleg, hanem területileg is ismerjük a legkülönbözőbb kommunális beruházásokat, ennélfogva módunk van ezeket a legkevesebb számú beruházásokra koncentrálni, ilyen típusú beruházásokra én mindenképpen a megyei tanácsokat tartanám a legkompetensebbnek. De ezen túlmenően azt is el tudjuk érni, hogy egy-egy nagyobb építési körzetben ezeket a beruházásokat időben és koncentráltan tudjuk megoldani. Csehszlovákiában olyan rendszert vezettek be, hogy egy építési körzetben, ahol egy építőipari szervezet autentikus, községenként egyszerre építi meg az ott jelentkező lakás-, iskola- művelődési és egyéb létesítményeket is, lehet, hogy kéthárom éven keresztül, utána semmit nem épít, mert ugyanez a szervezet a következő községben folytatja hasonló módon a koncentrált építőipari feladatait. Megmondom, hogy az építőipar műszaki, gazdasági fejlesztéséhez szorosan hozzátartozik azoknak az alapoknak a biztosítása, amelyek mellett ezt egyáltalán gyakorolni tudja, tehát nagy, összefüggő építések útján. Ezért ha csak egy mód van rá, és a Központi Bizottság elfogadja ezt a gondolatot, ebben a javaslatban a beruházásoknak ilyen típusú beruházó szervezetenkénti tér- és időbeli koncentrálására legalábbis felhívást tenni. Ennyit az építőipari anyaggal kapcsolatban. Pár szót a két másik előterjesztéssel kapcsolatban. A vegyipar fejlesztése kapcsán az 1. oldal 3. pontjában fel vannak azok a fontos feladatok sorolva, melyeket a vegyiparnak a következő időkben, mint fő feladatokat számításba kell vennie. Ügy érzem ma már — és ebben a periódusban indokolt a három felsorolt pontot egy negyedikkel kiegészíteni —, hogy a vegyipar készüljön fel az építőipar burkoló- és szerelvényanyagainak műanyagokból való gyártására. Nem kis kérdésről van szó, bármennyire is ma még a műanyag-felhasználás a mi területünkön nagyon alacsony Ugyancsak utalnom kell a KGST állandó építési bizottsága egy anyagára, ahol összegezésképpen megállapítást nyert, hogy ma már egy többé-kevésbé fejlett ipari országban a műanyag-felhasználás terén az építőipar 20-30% nagyságrendben részesül a műanyagtermékekből. Nálunk meg kell mondani, hogy nincs még kibontakozóban egy ilyen arány, de feltehető, hogy a következő években ez a kérdés is megoldásra kerül, gyártás és felhasználás oldaláról, ennélfogva nálunk ezt a célt kitűzni indokolt, és különösen indokolt egy távolabbi időre szóló párthatározatban. Az ipartelepítés kapcsán szabadjon egy szerény kritikai észrevételt tennem az Országos Tervhivatal felé: ebben a kérdésben 1958 óta olyan számítási anyagok gyűjtése és rendezése van már folyamatban — vizsgálatra gondolok —, amelyeket egy ilyen fontos kérdés kapcsán ma már — legalább bizonyos mértékben — figyelembe lehet venni. Nem a határozati javaslatban, hanem az ezt megelőző politikai bizottsági előterjesztésben van egy olyan mondat, ami az eddigi munkákra vonatkozólag kézlegyintéssel intézi el a dolgot, és azt mondja: ja, még ezek a vizsgálati anyagok nem elegendőek ahhoz, hogy ezeknek alapján egy ilyen fontos kérdés legalábbis kritikai vizsgálat alá helyezhető lenne. A mi véleményünk szerint ma 655