A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

sel, a feldolgozók pedig nem kielégítően tervezik meg az új nyersanyag felhasználását. Ezért noha növekszik a műanyag felhasználása, egyáltalán nem biztos, hogy ez ott történik, ahol az a népgazdaság számára a legcélszerűbb. Kívánatos, hogy vegyiparunk felfejlődésével egyidőben ezen a helyzeten gyökeresen változtassunk. A műanyagokat olyan mértékben és ott használjuk fel, ahol az a népgazdaság számára a legkedvezőbb. Ezért is javasoljuk, hogy az illetékes állami szervek hangolják össze tevékenységüket, valamint azt, hogy a népgazdaság különböző ágaiban elő kell írni a műanyagok és műszálak alkalmazását. Arra számítunk, hogy ez az intézkedés hatásosan hozzájárul a gazdaságosság fokozásához, a népgazdaság különböző ágai műszaki színvonalának emeléséhez. A vegyiparról szóló politikai bizottsági előterjesztésben

9 — melyet tájékoztatásul megküldtünk — néhány helyen hivatkozás van mellékletekre. Ezeket a mellékleteket tudatosan nem küldtük ki az anyaggal. Elnézést kérünk, hogy a szövegben benne maradt a mellékletekre vonatkozó utalás. Az építőipari határozati javaslattal kapcsolatban mindenekelőtt meg kell említenem, hogy ahhoz — mint az elvtársak észrevehették — nem küldtünk ki tájékoztató jellegű anyagot. Ennek két oka van. Egyrészt a lakásépítésre vonatkozóan már régebben elfogadott párt- és kormányhatározat

10 van, másrészt az építőipari határozati javaslat más jellegű, részletesebb, mint a vegyipari és az ipartelepítési javaslatok. Úgy érzem, hogy mivel a vegyiparnál elmondottak nagy része ide is vonatkozik, nem kell sok szóbeli kiegészítés ehhez a határozati javaslathoz. Egy fontos kérdést azonban — mely egyben a vegyipar fejlesztésével kapcsolatban is elmondható — meg szeretnék említeni. Mind a vegyipar, mind az építőipar fejlesztésénél rendkívül nagy feladat hárul a műszaki tervezést végző szervekre. E szervek munkájával korántsem lehetünk elégedettek. A tervezési hibák, az időbeni elcsúszások gyakran akadályozzák, hogy a létesítmények kellő gyorsasággal készüljenek el. A tervezés gyakran nem kellően veszi figyelembe a gazdaságosság szempontjait, a technológiát illetően pedig a korszerűsítés követelményeit. Általános az a vélemény, hogy tervezőintézeteink túl vannak terhelve. De viszonylag kevés szó esik arról, hogy a túlterhelés egyik lényeges oka az egyedi tervezés. Tervezőintézeteink még sok olyan létesítményt terveznek egyedileg, melyekre típustervet lehetne alkalmazni. Ebben a vonatkozásban is mélyíteni kellene együttműködésünket a baráti országokkal. Ezen az úton biztosan lehetséges volna típusterveket beszerezni,, és így enyhíteni tervezőintézeteink túlterhelését. Ez a módszer számottevően hozzájárulhatna a beruházási költségek csökkentéséhez is. Szükséges, hogy a tervezők kellően ismerjék, és bátran írják elő a korszerű építési anyagok és eljárások, valamint a modern technológia alkalmazását. Ebben a vonatkozásban is áll az a követelmény, hogy ne akarjunk mi mindent felfedezni. Hasznosítsuk más országok, elsősorban a baráti országok tapasztalatait. Vegyünk át olyan módszereket és anyagokat, melyeket már ott kikísérleteztek és alkalmaznak, és amelyek nálunk is megfelelnek. A tervezéssel kapcsolatos munkában is használjuk ki jobban a szocialista tábor országai közötti együttműködés adta lehetőségeket. A magunk elé tűzött feladatok sikeres megvalósítása feltételezi, hogy rövid időn belül gyökeresen megjavítsuk a tervezéssel foglalkozó szerveink munkáját. Igen nagy érdeklődésre tart számot — és nemcsak a vidéki elvtársak szempontjából — harmadik határozati javaslatunk, mely az ipartelepítésről szól. 642